Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Turán István: "Itt, a hol a napról-napra hatalmas arányokban fejlődő szőlőkultura lefoglal minden talpalatnyi teret, a gazdasági élet sarokpontja és fundámentoma: a Szüret" (Kiskőrös szőlő- és borkultúrájának rövid története)
129 nák.26 Hunyadi Béla és Kecskés Mihály helyi bádogosmesterek egy-egy fennma radt kannája ma már muzeális értéknek számít. Kiskőrös környékén a betegség elleni gyors fellépésben nagy szerepe volt Szalay Imre jegyzőnek, aki a borászati szakfolyóirat szerkesztőségéhez több fertőzött szőlőlevelet is küldött azonosításra, majd a válaszból megtudott ismereteket összejöveteleken, fórumokon adta át a lakosoknak.27 Emellett ezer példányban egy kis füzetecskét is összeállított, mely a permetezés minden lépését tartalmazta.28 Mivel az új telepítések jórészt az 1890-es évek második felétől kezdtek termőre fordulni, az országban borhiány alakult ki. A kormányzat viszont nem akarta elveszíteni a külföldi piacokat, így szinte minden hektoliter bort exportáltak, a belföldi piacokat pedig külföldről importált olcsó importborokkal árasztották el.29 Ennek hatására 1904 júniusában Budapesten a magyar szőlősgazdák már tüntetést rendeztek az olcsó olasz, görög, török borok ellen, ehhez csatlakozott Kiskőrös képviselő-testülete is, felszólították az akkori képviselőt, Krasznay Ferencet, hogy tiltakozzon az országgyűlésben.30 Ahogy a szőlők termőre fordultak, bevételükből egyre csak nőtt a beültetett területek mennyisége. A település vagyona megnőtt, ennek nyomán 1913-ban az elöljáróság jelentős építkezésekbe foghatott. A kiskőrösi határ mellett Feketehalom is teljesen a községhez került, de voltak birtokosok Bócsán, a soltvadkerti Felső-Csáboron, de még a Dunapatajhoz tartozó Szentkirály pusztán, a hartai Kékesen is.31 Míg 1860-ban 939 hold szőlőbirtok volt a határban, az 1895-ös gazdacímtár adatai szerint Kiskőrös környékén ekkor már 1040 hold szőlőterület volt nyilvántartva, 1913-ra azonban már 3870 hold volt betelepítve, s ez a szám 1935-re elérte a 4377 holdat, tehát az 1895-ös szint négyszeresét.32 Az első szüret, melyről írásos beszámoló is fellelhető, szintén az 1895-ös évből maradt fenn: „A szüretet befejeztük. Az eredmény sem minőség, sem mennyiség dolgában nem közelíti meg a tavalyi termést. Általában csak a peronoszpóra ellen permetezéssel kellően védett és jól mivelt szőlők feleltek meg a várakozásnak. A locsolatlan szőlők mustja alig 3-4 fokos cukortartalmú, míg a jól permetezett, jobb fajta szőlők mustja 12-14 fokos. A mennyiség természetesen ugyanilyen irányban váltakozik. A mustot főképpen budapesti kereskedők veszik; hektoliterjéért eddig 12-14 forintot fizetnek.”33 A következő év 1907, ekkor a tudósítás szerint a rossz termés elsődleges oka már nem a gombabetegségek, hanem a szárazság és a fagyok voltak. Az átlagos mustfokok 18-20 26 Égető , Alföldi borvidék : 60–61. o. 27 Borászati Lapok , 1891. jún. 27., 26. szám. 28 Kiss Béla, i. m. 29 Égető , Alföldi borvidék , 61. o. 30 Suba György: Adatok, iratok Kiskőrös múltjából. Szerzői kiadás, Kiskőrös, 2006. 192. o. 31 Kiss Béla, i. m. 32 Juhász Antal: A Duna–Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre, Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005, 355. o., valamint Pintér János: A szőlőterület alakulása Magyarországon a XIX. század végétől a II. világháborúig, 147. o. In: Pintér János (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989, Budapest, 1990. 33 Borászati Lapok , 1895. 10. 20. 43. szám, 492. o.
