Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Rigó Róbert: Szakszövetkezetek és szőlőtermesztés a Homokhátságon
87 dek között a szőlőterületek nehézségeit, és bölcsen próbálják megoldani a helyzetet, ez teszi komplikálttá az itteni munkát.13 Bács-Kiskun megyében „a mezőgazdaság szocialista átszervezésének” befejezése alkalmából 1961. március 1-jén az MSZMP megyei bizottsága tartott beszámolót, melyen Molnár Frigyes elmondta, hogy ekkor már a megye összterületének 82,4%-a a szocialista szektorhoz tartozott, a megye 1961. január 22-én szövetkezeti megye lett. Az átszervezés folyamatában Kecskemét és Kiskunhalas még hátravolt, de úgy tervezték, hogy az év végéig ezekben a városokban is befejezik a „munkát”. 1960. december 1-jén a szocialista szektor aránya a megye összes területéhez viszonyítva még csak 60,2% volt, de „az elmúlt két hónap alatt alapvetően megváltozott megyénk mezőgazdaságának arculata”. Február 20-ig a megyében 32 502 családdal és 175 971 kh területtel (ebből 147 654 kh szántó és 31 240 kh szőlő) gyarapodott a szocialista szektor. Az 1958 végi állapothoz képest, a közel 10 ezer fős megyei tagság a háromszorosára, a terület a másfélszeresére nőtt két hónap alatt. Molnár Frigyes megállapította, hogy december elseje óta 51 új mezőgazdasági termelőszövetkezet (mgtsz), 33 szakszövetkezet és 42 termelőszövetkezeti csoport alakult meg, így ekkor már 349 mgtsz, 33 szakszövetkezet és 42 tszcs működött a megyében. Tehát ebben a két hónapban jött létre az összes szakszövetkezet és tszcs a megyében. A párt a belépési nyilatkozatok aláírásának kikényszerítéséhez változatos módszereket alkalmazott az agitátorok tömegeinek bevetésén túl, a megfélemlítést, a pszichés nyomásgyakorlást, az ellenállást tanúsító parasztok esetén a fizikai erőszakot, kínzást is.14 A megyei PB a KB határozatának megfelelően támogatta, hogy az mgtsz-ek mellett a szőlős és gyenge minőségű területeken alacsonyabb típusú szövetkezeti formákat szervezzenek. A szakszövetkezetben a tagok továbbra is önállóan gazdálkodtak, de a termésük jelentős részét az állami felvásárló szerveken keresztül értékesítették, a termelési értékük 10 százalékával hozzájárultak a szövetkezeti közös alapokhoz, és a meglévő szőlőterület 4%-ának megfelelő területen évente új, nagyüzemi szőlőterületet telepítettek.15 A szakszövetkezeti forma lehetővé tette, hogy a szőlőtermő vidékeken ne szakadjon meg a termelés folytonossága. A szőlős-gyümölcsös területek „eszmei” tagosítása, családi művelésben hagyása is ezt a célt szolgálta.16 A szakszövetkezet és a termelőszövetkezeti csoport abban különbözött a mezőgazdasági termelőszövetkezettől, hogy a kényszerkollektivizáláskor a tagok tulajdonában lévő földterületeket be kellett vinni a közösbe, de az alapszabály lehetővé tette a tagok számára, hogy a „saját földjeiket” „fel nem osztható vagyon” címen, adó- és vagyoni hozzájárulás (járadék) fizetése mellett használatra „visszakapják”, és azon folytassák a gazdálkodást. A járadékfizetés módját 13 MNL BKML, XXIII. 1. b. 1956–1963. MSZMP-nek mezőgazdaságról jelentések. 91. doboz. 14 A kényszerkollektivizálás során alkalmazott nyomásgyakorlásról, fizikai erőszak alkalmazásáról részletesen írtam ebben a tanulmányomban: Kényszerkollektivizálás Kecskemét térségében. Rigó 2019, 103—121. 15 MNL BKML, XXIII. 1. b. 1956–1963. MSZMP-nek mezőgazdaságról jelentések. 91. doboz. 16 Zám 1987, 406.
