Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Ö. Kovács József: Kényszerkollektivizálás és az "elfelejtett" következmények
81 ktsz higanyszintelemzésével zárjuk, ahol hat dolgozó esetében a megengedett szint hatszoros-huszonnégyszeres tartománya közötti értékeket regisztráltak.13 Röviden essék szó a borhamisításról is. Amit a kortársak lépten-nyomon viccelődve emlegettek a ,,tőkét nem látott borról”, azt az 1982. évi minisztériumi vizsgálatban a következőképpen összegezték: „A kereskedelemben a vásárló szinte kivétel nélkül manipulált borral találkozik, amelynek egyetlen minőségi mutatója az alkoholtartalom. A használatos elnevezések, mint pl. bikavér, kadarka, ezerjó stb. a bennük lévő alapanyagra tekintettel csupán formaiak.”14 Ismét egy rendszerszintű jelenséggel találkozhatunk, hiszen a jogászi véleményben azt olvashatjuk, hogy az „ismertetett helyzet tulajdonképpen nem jelent jogellenes állapotot, mert a borgazdálkodásra vonatkozó jogszabály a megfelelő helyről beszerzett engedély alapján a manipulációt megengedi.” Mindez azt jelentette, hogy a jogszabályban felsorolt anyagok és eljárások alkalmazására minisztériumi engedély alapján került sor. Ennek megfelelően engedélyezték például a must cukorfokának feljavítását répacukor hozzáadásával, a s eprűbor előállítását, a mustból való pezsgő készítését, továbbá a 23–25 térfogatszázalékú párlási bor előállítását kifejezetten NDK-export céljára. Az előbb említett eljárásokat lényegében korlátlanul minden feldolgozóüzem alkalmazhatta. Az ilyen módon kiadott engedélyek ellenőrzését lehetetlennek tartották. Ugyanis a feltételezett szabálysértési eljárás esetében a cukrozást formailag a községi tanácsnak kellett (volna) ellenőriznie. A helyi üzemmel való szoros kapcsolat ezt az eljárást gyakorlatilag kizárta. Az ellenőrzés alapját elvileg feltételező pontos szőlőkataszter sem állt rendelkezésre.15 Történeti forrásaink, ebben az esetben is a levéltári dokumentumokban fellelhető kortársi tapasztalattörténetek tükrében a szocialista projekt, az állami erőszak révén elindított és kiszámíthatatlan negatív folyamatok együttesen formál ták történelmünket. Az 1990 utáni új kapitalizmusból visszatekintve sokakban keletkezett nosztalgia, mert a tudatos eladósítással és modern kommunikációs technikákkal részben elrejtették a rendszerszintű káoszt, hiányt, fölösleget , a társadalmi és környezeti kárt. A hagyományos, alaptémánk esetében hangsúlyozott paraszti értékrendnek nem volt része az önkizsákmányolás. Ez utóbbi révén bizonyos határig lehetett boldogulni a politikai diktatúrában. Felhasznált szakirodalom Csikós Gábor–Horváth Gergely Krisztián (szerk.) 2020: Az árnyékos oldalon. Vidéki Magyarország a rövid hatvanas években. Budapest, BTK–NEB Fodor István 2001: Környezetvédelem és regionalitás Magyarországon . Budapest, Pécs, Dialóg Campus 13 Bács-Kiskun megyei munkaegészségügyi jelentés, 1968. MNL OL XIX-C-2-e. 136. dob. 1968. IV. 14 Az Igazgatási és Jogügyi Főosztály feljegyzése a szőlő- és gyümölcstermesztésről és borgazdál kodásról, 1982. jún. 18. MNL OL XIX-K-9-b-k. Országos Földügyi és Térképészeti Hivatal. 631. dob. 513. tétel. 14.567/82. 3. 15 Uo. 3–4.
