Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Ö. Kovács József: Kényszerkollektivizálás és az "elfelejtett" következmények
79 mányolását is jelentette. Mindez a hagyományos paraszti értékrendre nem volt jellemző. Bács-Kiskunban a talajtípusok alapján három termelési körzet alakult ki: a megye összterületének 69%-át képező Homokhátság, Duna mente (16%) és Bácska (15%). Ismét célszerű a kortársi hivatalos értékelést, sajátos szembesítést idézni, ami jól rávilágít a ,,szocialista modernizáció” „genetikailag kódolt” káros tényezőire ebben a tekintetben is: ,,A vízrendezettség elhanyagolt, hosszú időn keresztül, a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezése folyamán nem vették figyelembe a vízelvezetés alapvető követelményeit. A nagyüzemi táblák kialakításánál több helyen megszakították az évtizedek óta elmulasztott karbantartás miatt amúgy is rossz állapotban lévő vízelvezető árokrendszereket. Továbbá súlyosbító tényező, hogy a meglévő létesítményeket sem tartották megfelelően karban, és ami a legsúlyosabb, hosszú időn keresztül nem gondoskodtak azok fejlesztéséről. A Homokhátság jelenlegi belvízrendezettsége még elmarad a kívánatos szinttől. A csatornasűrűség 0,42 km/nkm, a kívánatos 0,75 km/nkm-el szemben.”9 A Homokhátság művelési ágai a fent említettek miatt igen kedvezőtlenek voltak. A gyepterületek országosan és ebben a megyében is igen magasak voltak. Az egyes művelési ágakon belül is látható k voltak a gyenge adottságok. A szántóból évente mintegy 17–20 000 ha maradt vetetlen, mert még 5–7 q/ha rozstermés sem tudtak elérni ezeken a részeken. A gyepnek 30%-a kopár, kiritkult apró csenkeszes fűállománya a homok védelmét sem tudta biztosítani. Újabb állami trükkre itt is rámutattak: ezeket a területeket valójában csak adózási szempontból minősítették legelőnek.10 A ma is ismételt ,,sikertörténetek’”, a ,,magyar agrárcsoda” mindennapi valóságát sokkal inkább hitelesebbnek tarthatjuk az előző oldalakon kifejtettek összegzésének tekinthető homokhátsági jellemzésben: „A körzetben folytatott növénytermelés bizonytalan és még kedvező időjárás esetén is csak az országos átlag 78%-át éri el. Ez természetesen más kihatásokkal is jár. Alacsony az állatállomány létszáma, de még így is jelentős takarmánybehozatalra szorul. A gazdaságok jövedelmezősége minimális és nem tud lépést tartani a mezőgazdaság általános fejlődésével, így lemaradásuk egyre nagyobb lesz. Sok a szakszövetkezet, ami részben e tájra jellemző tanyás települési rendszer, részben a földnek kedvezőtlen termőképességének következménye.”11 A vegyipar berobbanása a mindennapokba Magyarországon a legszennyezőbb ágazatok közé 1945 és 2000 között a nehéz- és vegyipar, az utóbbi hatására iparszerűvé váló mezőgazdaság, a közlekedés és az infrastruktúra tartozott. Az ember alkotta táj és környezet az 1940-es években még kevésbé sérült. Magyarország az 1980–90-es évek végére közepesen szeny -9 Uo. 3–5. 10 Uo. 5–6. 11 Uo. 6.
