Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Ö. Kovács József: Kényszerkollektivizálás és az "elfelejtett" következmények
75 eléréséhez szükséges volt az egyéni parasztgazdaságok erőszakos felszámolása. Az ilyen típusú magyarázat azért is elfogadhatatlan, mert a szükségszerűség szempontjának hangsúlyozása alátámasztja a diktatúra létjogosultságát. Ahogy más történeti traumák, úgy a kényszerkollektivizálás esetében sem élhetünk ezzel a kifejezéssel. A politikai mítoszok egy másik megtévesztő örökségére is utalni kell. A ,,szövetkezet” normál esetben a magántulajdont védte, a kommunista gyakorlatban pedig ezen fedőnév alatt felszámolták a magántulajdonú parasztgazdaságokat. A kényszerkollektivizálás utáni időszakot a fősodrú összefoglalókban, és ezáltal a tankönyvekben is úgy jelenítik meg, mint a sikeres magyar agrármodell kibontakozásának időszakát.1 Ezen politikatörténeti ábrázolás rend szerint az ún. új gazdasági mechanizmus kortársi, hivatalos retorikai elemének felidézésével elintézettnek véli a történéseket. Alapvető probléma, hogy ennek részletes történeti feltárása nem történt meg. Eddigi vidéktörténeti elemzéseink cáfolják az említett sematikus képeket.2 A kényszerkollektivizálás utáni időszakot a szintén leplezett eladósítási politika, a régi-új állami begyűjtő-elosztó tervgazdálkodás, valamint az újabb társadalmi önkizsákmányolások, az ebben az értelemben vett egyéni boldogulások történetein keresztül lehet életszerűen értelmezni. A kényszerkollektivizálás társadalmi ára mellett mindenképpen figyelembe kell venni mindazt, ami az iparszerű nagyüzemi termelés következtében a környezettel, és jól mérhetően a földdel történt.3 Kortársi tapasztalatok A történeti forrásoknak minden esetben megvan a vétójoga, adott esetben természetesen még a fenti, saját megállapításaimmal szemben is. Konkrét fizikai terek és idők tapasztalatából kell kiindulnunk. Ha a Duna–Tisza közére tekintünk, és a mai fiatal generációk számára értelmezhetővé akarjuk tenni a történeti változásokat, akkor a legcélszerűbb az események felidézése a következő 1960. évi példával 4 : ,,Alulírott, Fülöpszállás (Bács-Kiskun megye) 3. puszta 20. sz. alatti lakos a következőket kívánom előadni. Az említett pusztán együtt élek Ny. J.-né 61 éves asszonnyal. Jómagam 65 esztendős vagyok. Tulajdonomban 1.234 négyszögöl szőlő van. Az asszony tulajdonában 10 kh föld van, amelyből 2 kh gyenge minőségű szőlő, 2 kh 850 négyszög-1 Az itt olvashatóval szembeni narratívára csak utalni tudok. Alapvetően az 1960–1970-es évek beszédmódjára emlékeztető, tendenciózus forrásválogatásra és torzításokra támaszkodó legújabb, angolszász közönségnek szánt változata: Varga 2020. A kiadvány a szerző MTA doktori disszertációjából nőtt ki. Vö. még Varga 2018. A történelmietlen ábrázolásra a szerző 2001-ben kiadott könyvében is ráismerhetünk, amelynek címében az 1956 és 1967 közötti időszakra vonatkozóan az egyik legfontosabb kifejezést a ,,paraszti érdekérvényesítésben’’ találták meg a kiadóval. Ellenpéldaként kérdezhetnénk, hogy a tatárjárást lehet-e hasonlítani egy vidéki körutazáshoz? A ,,magyar dúlás’’ kényszerkollektivizálás ideje alatti megfogalmazására lásd Galambos–Horváth 2019. 2 Az MTA BTK-NEB Vidéktörténeti Témacsoportjának köteteit lehetne itt idézni, ezek közül lásd Csikós–Horváth 2020. 3 Ö. Kovács 2021. 4 Lásd még Rigó 2020.
