Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Mód László: Szüreti ünnepségek és hagyományok a Duna-Tisza közén
54 A Kecskeméti Szőlősgazdák Egyesülete a híres szőlőnemesítő szobrának felállításához kívánt anyagi alapot teremteni azáltal, hogy 1925. szeptember 13-án nagyszabású népmulatságot szervezett, aminek a bevételével kívánták támogatni az akció sikeres megvalósítását.15 Hasonló változások érhető ek tetten a szintén Kecskeméten 1932-ben megrendezett gyümölcs-, bor- és zöldségkiállítás, vagy a két évvel később, 1934-ben megszervezett „Félegyházi Napok” keretei között tartott szüreti ünnepségek esetében is, hiszen ezek az alkalmak már nagyobb számú résztvevőt mozgattak meg. Utóbbin a terménykiállítások mellett a szervezők megjelenítették a kun népviseletet, a helyi népszokásokat, táncokat, és „régi kun nóták” kíséretében a kukoricafosztás gyakorlatát is. A rendezvényt ebben az esetben is szüreti mulatság zárta le, ami minden bizonnyal az előbb felsorolt jelenségekhez hasonlóan már a kulturális reprezentáció céljait is szolgálhatta.16 Hasonló funkciót sejthetünk az 1926-ban Kecskemét város szikrai telepén megrendezett szüreti mulatsággal kapcsolatban, amiről a korabeli filmhíradó is beszámolt. Ennek apropóját Horthy Miklós és Klebelsberg Kuno látogatása szolgáltatta, akiknek magyaros ruhába öltözött tanítónők és „virágoskalapú puttonyos” férfiak mutatták be a szőlő szedésének folyamatát.17 A filmfelvételen nem a szüreti munkálatok, hanem a rúdra függesztett szüreti koszorú, a szüreti felvonulás, végül pedig a zenére táncoló résztvevők jelennek meg.18 A szüreti mulatságok a második világháború után, az 1940-es évek második felében továbbra is nagy népszerűségnek örvendtek, jóllehet ebben az időszakban már alapvetően más szervezetek jeleskedtek a megrendezésükben. Különösen aktívnak mutatkoztak ezen a téren a különböző politikai pártok, 1950-től a Dolgozó Ifjúsági Szövetség, 1957-től pedig a Kommunista Ifjúsági Szövetség. A második világháborút követő néhány évben minden bizonnyal a különféle egyesületek is megtartották szüreti mulatságaikat mindaddig, ameddig működésük 1949 után szinte teljes mértékben el nem lehetetlenült, így az általuk szervezett rendezvények is megszűntek. Az 1950-es és az 1960-as években gyárak, vállalatok (pl. Kecskeméti Magasépítő Vállalat, Szegedi Lenszövő Vállalat, Dél-Alföldi Pincegazdaság stb.), állami gazdaságok, termelőszövetkezetek (pálmonostorai Lenin Tsz, lakiteleki Szikra Tsz, Helvéciai Állami Gazdaság szikrai üzemegysége) KISZ- és pártszervezetei jeleskedtek ezen a téren. A második világháború után kibontakozó politikai-társadalmi változások ellenére a 19. század végét követően széles körben elterjedt szüreti bálok és felvonulások továbbra is népszerűek maradtak, jóllehet megrendezésük egy ideig kifejezetten különböző polit ikai szervezetekhez kapcsolódott. Érdekes módon az új hatalmi berendezkedés nem próbálta betiltani ezeket a rendezvényeket annak ellenére, hogy a szereplők öltözetében hangsúlyos szerepet kaptak a nemzeti jelképek, elsősorban pirosfehér-zöld színű szalagok, pántlikák formájában. Ezek elhagyásával, ahogyan azt bokrosi példáink is mutatják, a szüreti mulatságot sikeresen „nemzetietleníteni” 15 Kecskeméti Lapok, 1925. szeptember 6. 2. 16 Kecskemét és Vidéke, 1934. augusztus 5. 3. 17 Kecskeméti Lapok, 1926. október 6. 1. 18 https://mandadb.hu/tetel/46329/Magyar_Hirado_143_1926_november
