Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Szőlőtermesztés és borkultúra a Homokhátságon a kora újkorban
18 A termésben évenként kisebb eltéréseket az időjárás előidézhetett. Azt azonban a számsor kétségtelenné teszi, hogy folyamatos és jelentős bővülés ment végbe a század utolsó harmadában. Ennek alapján jogos a feltételezés , hogy a termőterü let is közel ilyen arányban gyarapodott. A bortized már az előző század végén is a város adókötelezettségének számottevő részét biztosította. A hódoltság utolsó évtizedeiben a háborúk és a polgárháborúk alatt a rablások, a különféle zsarolások és a rendkívül magas adók miatt töredékére csökkent jószágállomány mind kisebb adóalapot képezett. Ennek pótlása, kiegészítése mindenképpen szükségessé vált. A dézsmabor mellett csaknem hasonló emelkedést jelez a kivetett adók borral történő kiegyenlítése is, amely hasznosítását a magisztrátus számára az értékesítés monopóliuma továbbra is lehetővé tette. A szőlőtermelés számottevő növekedése ellenére sem Kőrös, még kevésbé Kecskemét nem volt képes a XVII. század jelentős részében kocsmái forgalmát saját termése alapján biztosítani. Ennek alapvető oka elsődlegesen a hadak járása volt. A teljesnek nem mondható kigyűjtés is rávilágít arra, hogy a mezőváros magisztrátusa a rá nehezedő kényszer hatására igen körültekintően járt el a város kocsmájának borral való ellátásában. A feljegyzések 21 olyan település nevét őrizték meg, ahonnan egy vagy több esetben a város magisztrátusa bort vásárolt. Ezeket két nagyobb csoportba oszthatjuk. A települések fele a Duna–Tisza közén található, ide számítva Pestet is. A másik fele ettől északabbra eső dombvidéken, illetve a Dunántúlon volt. A távolabbi települések a szállítási nehézségek, a fuvar költségei miatt érthetően kisebb arányt képviseltek a vásárlások során. Ezekből a hiánynak csak alig több mint harmadát szerezték be. Ráadásul az esetek többségében viszonylag kis tételek tűnnek fel a nyilvántartásokban. Ez alól igazi kivétel Baranya volt, ahonnan főként a hatvanas években szállítottak ide jelentős mennyiségű bort. A legnagyobb beszállítónak Szeged minősült. Ez esetben persze gondolnunk kell arra, hogy ez a tetemes mennyiségű borfelesleg nem Szeged határában termett, hanem jelentős részét Arad térségéből a Maroson könnyen szállították a már akkor is fontos kereskedelmi csomópontba. A másik meghatározó település a szomszédos Kőrös volt. Ez a kapcsolat egy olyan újabb szál, amely szorosan összekötötte a két cívisváros lakosságát. Veresegyházáról pedig csak egyetlen évben vásároltak árut, igaz, ekkor igen nagy mennyiségben. Kevésbé meghatározó, de mindenképpen jelentős volt néhány szűk esztendőben Cegléddel és Csongráddal az ilyen jellegű kapcsolat. Feltűnő, hogy Gyöngyös és környéke csak a század utolsó évtizedének első felében vált rendszeres és egyre fontosabb szállítóvá. Több mint valószínű, hogy Kőrös és Cegléd gazdái voltak korábban a közvetítők. Azt pedig mindenképpen ki kell emelnünk, hogy a kilencvenes évek második felétől már nem találunk adatokat más települések ről történő borvásárlásra! Tehát Kecskeméten a csaknem változatlan igényeket a helyi termésből fedezni tudták. Zárásként két gondolatot célszerű rögzítenünk. Egyrészt: bővebb keretben tényszerűbben és lényegesen gazdagabb adatsorokkal lehet bemutatni e tájegy ség kora újkori szőlő- és borkultúráját. Másrészt: a rendelkezésünkre álló forrá-
