Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Szőlőtermesztés és borkultúra a Homokhátságon a kora újkorban
4 állításokhoz és feltételezésekhez képest egy merőben eltérő állapot rajzolódik ki előttünk. Cegléd esetében a legelső török adókönyv (1546) figyelemre méltó mennyiségű bortermelést rögzített. Tehát a mezőváros határában az első ültetvények kétségtelenül már a hódoltság előtt léteztek, így középkori eredetűek. Aligha hihető, hogy a hódoltság idején változott volna a mezőváros ezen ágazatának szerepe a növénytermesztésen alapuló gazdaságban. Ezt jelzi, hogy Cegléd szőlőműveléséről Oppel Jenő úgy tájékoztat, az Öreghegyen a berceli határban igen jelentős méretű szőlők voltak, 1562-ben 16 000 pint mustot szüreteltek le, ami mintegy 273 hl termést jelentett. Majlát Jolán meglátása szerint: „Kőrösön a szőlőművelés igen régi. A török alatt már terjedelmes, öreg szőlőhegyek vannak, s a XVII. század folyamán is egyre terjeszkedik a szőlő a várost nyugatról, északnyugatról körülvevő erdők rovására.” Égető Melinda a nagykőrösi szőlők XVI. századi létét Balla Gergely krónikájának egyik, 1560. évre utaló kitételére alapozta.1 Jóval pontosabb Novák László megállapítása: „...a 16. század végén már lehettek szőlőskertek Nagykőrösön, hiszen az első számadáskönyv tanúsága szerint 1626-ban adatok vannak a borászatra vonatkozóan. Valószínűbb azonban, hogy a 15 éves háború befejezését (1606) követően, a nyugalmasabb időszakban teljesedhetett ki a szőlőtermesztés.” Úgy tűnik, a század második felében folyamatosan emelkedett a szőlőművelők száma. Buza János megfigyelése szerint a hódoltság második felében a növénytermesztésen belül „mezővárosi középrétegek az inkább munka-, mint tőkeigényes bortermelés felé fordultak.” 2 Kecskemét szőlőtermesztésének létéről elsőként Hornyik János gazdaságtör téneti írásában tájékoztat: „De nemcsak a baromtenyésztés s gabonatermesztés terén volt a kecskeméti nép már hajdan elhirhedve, hanem a szőlőmívelés, a bortermelés s gyümölcstenyésztésben is már több század előtt nagy előhaladást tett.” A hódoltság időszakát átfogó és a szőlőtermesztés minden fontosabb részét érintő áttekintést tervezte ugyan, de az végül csak szándék maradt. A közelmúltban Égető Melinda időben ennél pontosabb megállapítást tett. Kőrössel szemben „Kecskemét vonatkozásában jóval kedvezőtlenebb a helyzet: korábbi források hiányában a helyi szőlőtermesztésre vonatkozó első írott feljegyzést csak 1599-ből ismerjük”.3 Tehát az eddigi szakirodalom alapján e tájegységről elkészíthető rajz nagyon-nagyon hézagos és bizonytalan. Szerencsénkre Kecskemét város levéltára már az 1500-as évek végéről megőrzött több olyan írott emléket, amelyek segítségével egy lényegesen többrétű, és főként meggyőzően tárgyilagos képet vázolhatunk fel. A város legrégibb tanácsi jegyzőkönyvébe, melyet 1591-ben nyitottak meg, a kötet II. lapján található a borforgalmazásra utaló első bejegyzés: „Balogh Ferencnel walo Toth 1 ÉGETŐ Melinda: 2002. 19–22., ÉGETŐ Melinda – DOMINKOVITS Péter: 2004. 99–118., ÉGETŐ Melinda: 2006. 2 VASS Előd: 1982. 108., MAJLÁT Jolán: 1943. 64., NOVÁK László Ferenc: 2012–2013. 43., BUZA János: 1984. 58. 3 HORNYIK János: 1861. II. 45–76. és 495., ill. 1927. 76–77., ÉGETŐ Melinda: 1993. 87.
