Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)

2021 / 6. szám - Kertai Csenger: A király; Nézzétek! (versek)

24

Nézzétek! Éjszaka van és a fák görcsei gennyedznek végig az erdőn,

fölöttünk a csillagok oldalából olvadt anyag folyik,

valaki megsebezte a világot, és most fújtat, fulladozik,

a levegő ideges villámokat szór, és vizek folynak ki az égbe,

nem bűnbánatért jöttek, hanem az Istent viszik el,

ponttá zsugorítva össze, amiről azt hittük, hogy igaz,

a daganatot a szívben, ami nem engedi el a vért máshoz,

és úgy hívjuk, hogy lélek, fölszabdalva fekszik a boncmester asztalán. Kihez mész, ha már nincs miért menni?

Amikor megszülettél égve hagyták a villanyt, de most, amikor meghalsz, nem tudod, ég-e még egyáltalán. Végül is, nem volt rossz dolog élni. Nem kellett volna annyit halogatni,

hogy visszatérjek hozzád.