Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)

2021 / 6. szám - Locker Dávid: Duplarandi; Szeptember végén a Dózsa György úton; A Szalon összeül (versek)

15

A barátnőidnek azt mondod, csak hülyeségből – ugyanúgy, ahogy nekem is mesélted nevetve korábban.

Aztán találkoznál valakivel,

és nem mernéd bevallani magadnak: jóképűbb nálam.

Fröccsözni mennétek.

Megfogadnád magadnak: nincs szex.

Első randin amúgy sem,

na meg miattam sem lenne szép.

Aztán, ha nem az elsőn, akkor a másodikon;

ha nem a másodikon, akkor a harmadikon,

de lefeküdnél vele.

Egy este mondana valami vicceset, miközben átölel.

Te pedig, hiába próbálnád az első pillanatban elnyomni,

még szebben, mint velem bármikor,

újra felnevetnél.

Aztán összejönnétek.

Ha nem vele, majd mással.

És eltöltenétek két hónapot,

fél évet, egy évet,

egy életet.

De – két hónap ide vagy oda – nem félnék, hogy elfelejtesz.

Mert nem felejtenél el – a buszokról, a Dózsa György útról, vagy a fiatalságodról eszedbe jutnék.

Rosszabbat tennél:

feldolgoznál,

mint egy megrázó véget ért,

közepesen fajsúlyos regényt,

amit egy hosszas séta után a helyére teszel,

és amit, hiába van szem előtt, sosem olvasol újra.

Én pedig, mint minden gyerek, akinek azt mondták,

különleges, mindig olyan irodalom akartam lenni,

ami egy életen át nyugtalanít. De hogy mi az, ami most fáj,

ahogy ezt a buszajtót szorítom, izzadó tarkóval,

egy ütközéstől megmenekülve?

Hogy mindez, valahol mégiscsak jól van így.