Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 6. szám - Hegedűs Gyöngyi: A pusztulás egész ideje alatt (vers)
5 Hegedűs Gyöngyi A pusztulás egész ideje alatt A Gyilkos idők írójának Az Akadémia szélárnyékából az Arany János utcára inverzelek. Vannak ezek szerint nem gyilkos idők. Lehetne ez örömhír. Mindjárt többesben. A rendelt idő rendelhető? Vagy legalább tér hozzá? Vagy épp maga a megszakadt kontinuum? Nem kell nevet írni a kőre, sem fátumot, akkor is megbotolhatok benne. Simán tudok botlani testi kilengés nélkül is. Ez az én mutatványom. Itt áldok, másképp nem tehetek. Én kérem nem szaporodom, én dúsulok. Ha már nem dúskálhattam soha magamban. Bár nem lettem alomképtelen Csernobiltól sem. Se neved, se nélküled: Ez az én Istenem. Akkor majd megnyugszik a föld, és élvezni fogja nyugalmát. A pusztulás egész ideje alatt nyugodni fog, mivel nem nyugodhatott a nyugalomra rendelt időben, amikor még rajta laktatok. Én ilyen ígéreteken nőttem fel. Épp most ennek a beteljesedett ígéretnek a földjén járok. Tudván tudom, a semmihez dokkolok. Az én exodusom nem dönti be Egyiptomot. A magamra emelt kéz csak addig Ábrahámé, míg a test Izsáké. A semmihez tartás végett.
