Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)

2021 / 6. szám - Oravecz Imre: Alkonynapló

3

Oravecz Imre

Alkonynapló

(Gyengeség) Nem tudtam ellenállni a csábításnak, és vettem a nappaliba egy nagy, kényelmes bőrfotelt, holott az ülés a legkárosabb, attól fájdul meg leginkább a derekam.

(Csönd) Rájöttem, mi a legszörnyűbb a szajlai határban. Nem a parlag, a gaz, a dudva, a burján, a szemét, hanem az, hogy nincs élet, keréknyikorgás, kaszasuhogás, kaszafenés, kapazaj, lónógatás, nyerítés, vödörzörgés, beszéd, káromkodás, nevetés. Csak csönd, de nem néma, nem megnyugtató, nem pihentető. Ez a csönd harsog, ordít és megsüketít.

(Pubertás) M. L. hirtelen olyan szégyenlős lett, hogy nemcsak hogy nem mutat

kozik előttem ruhátlanul, de még zoknit cserélni is elvonul.

(A karanténról) Egy irodalmi lap online-kiadása azt kérdezi tőlem, hogyan viselem a Covid 19 miatt vállalt önkéntes karantént. Rosszul és jól, válaszoltam. Rosszul, mert egy csomó többletterhet ró rám, testieket, lelkieket. Jól, mert megszoktam, van benne gyakorlatom. Az írónak ugyanis a karantén, a vesztegmaradás természetes állapota, elemi szükséglete, de nem azonos azzal a bizonyos elefántcsonttoronnyal. Ha nem is mindig, többnyire ebben leledzik, él. Éspedig magányosan, még akkor is, ha nincsen egyedül, ha társa van, család veszi körül. Megóvja attól, hogy felőrölje a világ zűrzavara, ricsaja, és képessé teszi arra is, hogy pártatlan legyen, és távlata, hogy rálásson a dolgokra. Ha ez nincs, nincs írás, nincs íróság.

(Elővigyázatosság) M. L. idegennel nem áll szóba, és barát-, rokon vendégekkel is rendkívül tartózkodó. Mintha érezné, szimatolná a lelkek mélyén szunnyadó, potenciális gonoszt.

(Uborkaszeletelő 1) Az egyik konyhafiók alján megtaláltam anyám uborkaszele

telőjét, ahová magam tettem évekkel ezelőtt, csak megfeledkeztem róla. Feketére oxidálódott, használhatatlan, csúnya. Ki akartam dobni, indultam is ki a kukához, de visszafordultam, megkegyelmeztem neki. Felakasztottam a bojler mögé a falra, ahol csak én látom, mikor mosogatok.

(Álom) Azt álmodtam, hogy újra a pesti, Sima utcai társasházban lakom, és a garázsok felőli oldalon lasszót dobok K.-re, a felettem lévő lakás tulajdonosára,