Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 5. szám - Fried István: Tandori Dezső „Költészet”-regénye („A költészet-regény, költészet-élés vajon egyáltalán?”)
123 segítségére siethet a Tandori-széppróza ismerete, valamint oly, talán a legutóbbi évekig kevesebbet emlegetett kötetek,8 mint az 1996-ban kiadott Az evidenciatörténetek vagy az 1999-es Keletbe-fúlt kísérletek . Az evidens/evidencia „tandoris” fogalmára a Költészetregény több helyen is utal (Szabó Lőrinc egy verssorára vonatkoztatva: „Mintha ez volna az evi dencia.” Persze rácsap a szűkítés: „ Rám ez így hat.” Majd az értelmezés igazolása: „Tárgy és alany, mint két szempont, oly gyors, mégis kérlelhetetlen váltogatása.” Tehát: a közlő „módszerének” bemutatása, ezáltal a költő jellemzése. Még beszédesebben: „a személyiségnek ez a légy-szem megsokszorozása nekem kicsit sok, ma kicsit túlzó, nem evidens, sajnos! Megint egy kifogás.” Az evidencia hangsúlyos, nincs ellentétben azzal, hogy kizárólag a maga nevében beszél a szóló, nem kívülálló, érzelmeit sem rejti el: korántsem önnön verseszményét – ha ez egyáltalában egyszer és mindenkorra körvonalazható lenne – kéri számon.9 Nem igényel terjedelmes bizonyítást: Tandori sokhúrú költő-értelmező. Nem egyszer úgy tesz, mintha belépne a költőelőd versébe (nem lép be, a belépés e gesztusához a modern festészetből hoz példát),10 pusztán a vers, a költő szemügyre vehető közeléből igyekszik érveket kölcsönözni, a vers saját – kikövetkeztetett, verssorokkal igazolt vállalását szembesíti a megvalósulás mikéntjével. A Költészetregény ben alkalmazott előadásmóddal összefüggő kérdések többfélekép pen tehetők föl. Kísérletezzünk mégis a műfaj, illetőleg a műfajköziség szempontjából. Olyképpen, hogy szerkezeti, előadásbeli, a személyes elkötelezettség minéműségéről egyként árulkodó mozzanatok, elgondolások, kevésbé „elméleti”, de az irodalombölcselettől érintett – „költői-filozófiai” – aspektusokból váljanak szemlélhetővé egy újnak tekinthető (bár Tandorinál már előlegezett) „eljárás” és irodalmi öngondolkodás bevezetéséhez. Amiként a Tandori javasolta „félhosszú vers”11 nem szűkíthető sem terjedelemre, sem egyetlen „típusra”. Ott az ív Rilke első duinoi elégiájától József Attila „forgószínpados” változatáig feszül; az Ódá val kapcsolatban emlegethető a „duinoi hang”, József Attila néhány verse arra is például szolgál, hogy „két vers néha egymásba indázik, kölcsönösen feltételezik egymást, a tudat élményvilágában, esetleg az érzésekben is”: Téli éjszaka Külvárosi éj.12 A költészetregényi fejezetek részben kiadnak egy (irodalom)történeti sort, nem feltétlenül szigorú kronológiai rendben, miközben a személyes lét többféle módon demonstrálódik – tematikus és a költészet-élés vonatkozásaival a költőportrék inkább fölvázolását, mint megrajzolását teszi lehetővé a regényként felfogás. Az bizonyára kevésbé vitatható, hogy költészetről is, ám regényről is egyaránt esik szó, igaz, mindkettő költészetregényileg igazolódik. a regény(isége)t erősíti a többszöri hivatkozás Stendhal regénytükrére (a Vörös és fekete egy fejezetének mottójára és elbeszélői fejtegetésére): „A regény vándorló tükör”. Anélkül, hogy a mimézisnek akár „szellősebb” „auerbachi” felfogása 8 A kérdéskör alapos elemzése, akár Tandori „járóbeteg”-esztétikájának értelmezése Szabó Marcell kutatásaiból ismerhető meg: Írás–Bizonyítás–Posta (Az evidencia fogalmának forrásai Tandorinál). Tiszatáj 2018, 12, 96–109, uő, Az álló lejárt (Tandori járó betegei), uo., 2020, 2, 76–83. 9 Tandori, Csodakedd..., 272. „Spontán, elsődleges, elemibb stb. evidencia csak a magunkbazártság. A műé is. (Rilke az olyan – esetleg alapjaiban erőltetett, nap persze – szerencsés eset, mint a jekyllhyde, a szomszédfalu, az éhezőművész, sok mindenféle, tőlem is pár régi vers, mai ideogramma, mikor nem sérül a konzisztencia, vele az autenticitás, a mű. Célba ér.” 10 „Egy vers a legmagányosabb valami. Ahogy egy kép. (Nem véletlen volt a század egyik legnagyobb piktorának, Mark Rothkonak az a szent elképzelése, hogy az ő képébe mintegy »be kell lépnie« a nézőnek – jó nagy absztrakt expresszionista képek voltak ezek, nem vitás –, »át kell élnie« »az én sugallatait«, »drámáját« stb. A költészettel, bár rajongok Rothkoért, magam másképpen vagyok.) Költészetregény, 132. 11 Tandori, A zsalu... , 7–29. 12 Uo, 103, 212.
