Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 5. szám - Cserjés Katalin: Kommentárok A szakács című hagyatéki szöveg újólag fellelt epizódjához (A szakács és a hét szál rózsa)
120 mondatok, váratlanságok: a mindent feldúló téboly, tragikum, az abszurd kitörései. Jelen szövegünk hőse többször azonosítja magán riadtan az abnormitás t. És olvas. Váratlanul, minden helyzetben, jelen van és nincs jelen, várakozik , menni készül, közben automatiku san emel le könyveket a polcról, s máris elmerülten olvas . Hajnóczy írás titkának megfejtéséhez helyesen tennénk, ha Thomka Beáta gondolatme netét követnénk: „Predrag Palavestra Ivo Andrić elbeszéléseit kutatva egy szöveg alatti szemantikai réteg jelenlétére figyelt föl, mely mintha abban a köztes zónában rejtőzne, mely az epikai és lírai formák között húzódik. Andrić metarealizmusáról értekezve szükségesnek látta olyan új fogalmak bevezetését, melyek eltávolodva a klasszikus elbeszélés- vagy novellafogalmaktól, árnyaltabban tükrözik az eleinte nehezen észlelhető, ám annál lényegesebb változásokat, melyek egy látszólag hagyományos (realista) elbeszélő gyakorlaton belül kibontakoznak. (...) A fenti árnyalt észrevételek nélkül aligha észlelhetnénk, milyen jelentős elmozdulások játszódhatnak le az olyan epikai szerkezetek mélyrétegeiben, melyek felszíne semmiféle változást nem tükröz.”10 Ez a fajta szövegfigyelem és a megfelelő elméleti katagóriák fellelése teszi majd lehetővé, hogy a Hajnóczy-írásokban felfedezzük és fogalmilag is képesek legyünk megragadni a szöveg másodlagos, titkos morajlását (bármi légyen is ez) – veszem át, önkényesen gondo latmenetemhez hajlítva a híres metaforát. E kitalálhatatlan lépésekben előrehaladó, váltókat használó Hajnóczy-prózaszövegnél (A szakácsnál, minden szövegforgácsával együtt) ugyancsak e titkos morajlás t kell követ nünk. 10 Thomka Beáta: Prózaelméleti dilemmák . In uő. Áttetsző könyvtár . Jelenkor Kiadó, Pécs, 1993,163.
