Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 5. szám - Cserjés Katalin: Kommentárok A szakács című hagyatéki szöveg újólag fellelt epizódjához (A szakács és a hét szál rózsa)
114 Nem vagyok normális, gondolta, így nem viselkedik egy normális ember, akár szerelmes egy lányba, akár nem. Megpróbálta magában felidézni azt a hangulatot, ami arra késztette, hogy azonnal Nórához siessen, virágot vigyen neki! és lássa, de egyszerűen képtelen volt rá; maga a gondolat is lázálomnak tetszett, hogy valaha is ilyen vágyat érezhetett. Igen, nem vagyok normális, gondolta, ki kellene rúgnom ezt a lányt, vagy vele maradni, de hogy valaki félóránként érzi ezt is meg azt is... Egyébként: a saját szobájából nincs jogom kirúgni, javította ki magát; innét legfeljebb elmehetek. De miért nem tud dönteni. Vagy akkor cselekszik ésszerűen, „ha szépen hagyja alakulni a dolgokat, hagyja, hogy folyjék minden a maga sorsa szerint és azután majd meglátja, mihez kezd.” 1977. 12. 07. Egymás után szívta a cigarettákat, s a harmadikat szívta, mikor Nóra végre bejött, kezében egy ... bolgár körtét tartalmazó befőttesüveggel, amelyet nem lehetett a közértben visszaváltani; az üveget láthatólag gondosan tisztára mosták: ebben a háromnegyedik vízzel telt üvegben pompáztak a szakács rózsái. A boldog szerelmet jósoló cigányasszonyra gondolt a férfi, aki meglopta és ő ezt nagylelkűen hagyta, mint aki boldog jövőjét nem forintért akarja megvásárolni. Nem sajnálta az elpazarolt pénzt, csak éppen baleknak érezte magát; egy pillanatig Jézust és katolikus neveltetését káromolta, aki és amely állandó bűntudatot oltott belé példának okért: a nőkkel kapcsolatban nem tudott elképzelni más viszonyt, mint a katolikus monogámiát, a házasságot. „És ha most elmegy, legközelebb Nóra, megbocsájt-e neki?” Nem először érezte csaknem egy időben az ellentétes vágyat: látni Nórát, mellette lenni, haladéktalanul, s azután valamilyen átlátszó ürügyet keresve, megszökni tőle ... De végtére: egyszer döntenem kell, gyújtott ismét cigarettára és megfordult a fejében a gondolat, hogy mindezt magával Nórával kellene megbeszélnie, mint ahogy a múltban tett is efféle tétova kísérleteket. A lány válasza érthető, és világos volt, de némiképp hideg és józan volt: „A feleségeddel akarsz maradni vagy velem?” A szakács ellenérve az volt, hogy korántsem volt meggyőződve arról, hogy Nóra olyan biztonságot és fedezéket tud jelenteni számára, mint Á. Ezt viszont csak az idő dönthette volna el, az egymás mellett töltött idő és a férfi erre a kísérletre nem volt képes elszánni magát. Túl nagy a kockázat, gondolta, s a végén egyedül maradok. 1977. 12. 08. „A ... vagy és vállalod, hogy végül mindketten megunjuk önmarcangoló kételyeidet, s magadra maradsz?” Igen, talán ez volt a pontos kérdés, amelyre egyedül a szakács válaszolhatott. De végtére is mindez elvont okoskodás és hiábavaló tépelődés, gondolta, most arról van szó, miért akarok innét elmenni. „Biztosítékot követelsz, mint egy zálogházi becsüs.” De hát: ki ne követelne mégoly szerény biztosítékot, ki az, aki nem gondol a holnapra? Ez egészen természetes, döntötte el, az embernek szüksége van arra, hogy a szeretett lány estére nem rúgja ki, amikor reggel lefeküdt vele. Most viszont semmi kedve nem volt rá, hogy lefeküdjék Nórával, pedig ha tovább nála marad, erre ... sor kerülne. Valami kifogáson törte a fejét, hogy elmehessen, de akár másnap visszajöhessen azért. Beteg az anyám, mondta Nórának, hozzá kell most rohannom, de előbb mindenképpen látni akartalak.
