Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 5. szám - Géczi János dekollázsai
102 Több kiadvány jelent meg Géczi János munkásságáról, ezekben főleg esszéiről, prózájáról, verseiről szólnak az elemzések, értékelések, viszont láthatók benne fekete-fehér reprodukciók képzőművészeti alkotásairól is. 2001-ben jelent meg az Orpheusz Kiadónál Szöveg-Tér-Kép címmel műveiről tanul mánygyűjtemény H. Nagy Péter szerkesztésében. Sz. Molnár Szilvia Géczi János Részlet című könyvéről írt ismertetőt. Ebből a sokoldalú művész újabb tevékenységi területét ismerhetjük meg: a veszprémi és a Balaton-felvidékhez kötődő képző- és iparművészekről ír művészetismereti értelmezéseket, esszéket festőkről, szobrászokról. 2020 őszén jelent meg a Parnasszus költészeti folyóirat A centrumban Géczi Jánossal címmel. Benne a szerző versei, róla készült fotók, egy beszélgetés vele, tanulmányok irodalmi és képzőművészeti munkásságáról és kilenc dekollázsának fekete-fehér reprodukciója úgy, hogy végre a közölt mű címe, a készítés időpontja, a technika, a méret és a tulajdonos neve is feltüntetésre került. Közülük egy Miskolcon készült 2015-ben (kollázs, vegyes technika, tépett plakát), egy Rómában és Veszprémben 1993 és 1995 között (kollázs, tépett plakát), a többi Rómában létrejött dekollázs 1993 és 1996 között. Kiemelkedő Áfra János A városi propaganda archeológiája című tanulmánya, melyben a roncsolt plakátok helyét vizsgálja Géczi János életművében. Áfra János fiatal költő, műkritikus érzékenyen láttatja Géczi főként európai nagyvárosokban összegyűjtött plakátjaiból összerakott dekollázsait. Utal a nemzetközi előzményekre, mintegy belehelyezve a vizuális trendekbe az életművet. (Áfra János szakmai kompetenciáját bizonyítja az általa 2012-ben szerkesztett kötet: Képeket írni, szavakat rajzolni irodalmi és képzőművészeti antológia, mely Debrecenben jelent meg a Déri Múzeum gondozásában.) Végül egy Gécziről szóló monográfia, melyet Sz. Molnár Szilvia írt, akinek kutatási témája a vizuális költészet. 2004-ben jelent meg a Ráció Kiadó Aktuális avantgárd sorozatában Narancsgép Géczi János (vizuális) költészete és az avantgárd hagyomány címmel. A könyv végén nemcsak Géczi János 1982 és 2004 között megjelent köteteit sorolja fel, hanem 1979 és 2002 közötti csoportos és egyéni kiállításait is. A monográfiában negyven illusztráció látható: képversek, xeroxok, roncsolt plakátok. Géczi János saját maga ad támpontokat képzőművészeti alkotásai létrejöttének motivációihoz és értelmezésükhöz. Íróember és tudós ember, a dolgok, jelenségek számára egyszerre közelíthetők meg verbálisan és vizuálisan, érzékletesen és intellektuálisan. Aki szépségre számít művei megközelítéséhez, annak néhány Géczi-írás elolvasását javaslom, például A kentaur-kollázs és dekollázst (Képírás, 2012. 8.). Az elmúlt négy évtizedben Géczi a kortárs képzőművészet számos technikai eljárását, újítását, szokatlan anyagok használatát próbálta ki művei létrehozása során (xerox, elektrografika, digitális fotó, print stb.), munkái lényegében kollázsok és dekollázsok. A két megnevezés mintha ellentétet jelölne, Géczi azonban többször is több formában leszögezi, hogy „a kollázstól... lényegében elszakíthatatlan a dekollázs.” A kollázs francia eredetű szó (collage), jelentése: ragasztás. Eredetileg Braque és Picasso leleménye, a kubisták, majd a dadaisták és a szürrealisták alkalmazták elsőkként a 20. század első évtizedeiben. Technikai eljárásként indult (papír, fénykép, textil és egyéb anyagok felragasztása a sík felületre), népszerűsége következtében az alkotói módszer a megszokott, hagyományos képzőművészeti műfajoktól elváló, jellegzetes önálló műfajjá szélesedett, majd egyre inkább új szemléletmódot hordozó vizuális gondolkodásmóddá vált. A hetvenes években, amikor Géczi képzőművészeti tevékenysége elkezdődött, lassan az első hazai kollázsművészek is megismerhetőkké váltak (Kassák, Bálint, Korniss) és a kortárs fiatalok is egyre inkább alkalmazták a kollázst és a hozzá kapcsolódó assemblage technikát. Az utóbbi évtizedekben nem mindig könnyű különbséget tenni Géczi János kollázsai és dekollázsai között. Az általam az óbudai Artézi Galériában rendezett
