Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 5. szám - Buda Borsi: Az vagyok; Kishibád; Levél és ág; Kék (versek)
38 Buda Borsi Az vagyok Állok égi magaslaton, alattam az örvény vakon, fölöttem süvítő szelek, állok és meg se rezzenek. Az vagyok, akinek láttok, kinek áldás, kinek átok, múlt ködbe rejtett titok, az vagyok, akinek hívtok. Az vagyok, akinek Isten kitalált – ha van, ha nincsen. Vagyok ember, magból növő, fa levelén hulló jövő. Kishibád Orrod hegyére szádra lábujjhegyemre állva nyakadba kapaszkodva emelj csak fel a magosba tarts a karodban Kedves egeken túl is röptess lehelj belém piros ágat kacagó kisbabákat dörmögő kicsi felhő felkiáltójel erdő locsolom könnyel-vérrel csiklandós nevetéssel topogó Kishibáddal öledbe bújó lázzal tenyérpárnámra fészkel szíved ha dörren éjjel s nézel a falakon túlra a kilométernyi útra
/
