Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)

2021 / 1. szám - Acsai Roland: A múlttaurusz (dráma)

4

Acsai Roland

A múlttaurosz

Szereplők:

Férfi (F)

Nő (N)

Réka (R)

Dédmama (D) (Réka, a dédmama és a Múlttaurosz csak hangokként, árnyakként és fényekként vannak a színen, nem szereplők játsszák őket, bár egy harmadik női szereplő is játszhatja őket esetleg, ugyanaz mindkettőt vagy mindhármat) Helyszín: lakások

I.

Nő: (nézi a férjét, aki szappanbuborékokat fújva az ablak mellett áll) Olyan vagy most, mint egy buborékfészket építő sziámi harcoshal. Férfi: Csak egy kicsit békésebb. Nem véletlen, hogy az őseim Békésről származnak. De tényleg, mint Réka régi sziámi harcoshala! Milyen szép buborékfészkeket épített! Várta a nőstényt, pedig egyedül élt egy akváriumban. Elég rosszak voltak az esélyei, de ő született optimista volt. Reménykedése szerintem még őt is túlélte. (leteszi a buborékfújót)

N: Mekkora csend! Eltűntek a repülők az égről, kondenzcsíkok sem szabdalják az eget. Néha keresztalakot írtak le odafönt. Ilyenkor maga az ég vetett keresztet. Nincsenek repülők, amik úgy fúrták magukat az égbe, mint vakondok a földbe. A vakondok alagutakat ásnak, a repülők meg fellegutakat, nem? F: Ez az otthonmaradás ideje. A belső világoké. A lakásoké. A múlté. Valószínűleg ezért kezdtem el gyerekkori helyszínekkel dolgozni az általam tervezett számítógépes játékokon. Az ember rájön, hogy voltaképpen a lakása is egy külön világ, és hogy eddig, a járvány előtt, feleslegesen szaladozott annyit odakint. N: Egy hónapja vagyunk itthon. Amikor kifelé nem mehet az ember, befelé nyílik meg a tér. Amikor a jövő homályos, kiélesedik a múlt. F: Tudod, én egyáltalán nem csodálom, hogy a rabok megtérnek a börtönökben. N: De ez nem börtön.

F: Tisztában vagyok vele. Az itthonmaradás számomra nem probléma, tudod. Amúgy is otthonról dolgozom. Neked nagyobb kihívás itthonról