Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 4. szám - Monostori Imre: Németh László „szerelmes földrajza”
87 Második tanulmányában Varga Emőke az itteni táj harmonikus elrendezését vizsgálja mint meghatározó vonzáserőt az életműben: ez, az itteni táj szövődött bele írói világába nagy energiával és elkerülhetetlenül. Az Emberi színjáték Boda Zoltánja ide , ebbe a tájba menekül az emberi gonoszság elől. „A Németh László-i epikában – írja Varga Emőke – táj, természet és tér összekapcsolódik a lélek természetrajzával, a pszichikum mozzanataival. [...] A mezőföldi táj elemei Németh László mitológiájának szerves részeiként mutatkoznak meg.” Műveiben viszonylag kevés hagyományos tájleíró rész található, ám az emberi lélek, a belső mozgások tekintetében mégis lényegesek a mezőföldi táj elemei. Elsősorban horizontális irányban: a szereplők mozgásának, útjaik leírásának alkalmaival. A Gyász hősnője temetőbe járva például sokszor rajzolja ki ugyanazt a metszetet a tájból, s a vertikális metszetek egyben lelki pozíciót is jelentenek. Ugyanígy az Iszonyban: Kárász Nelli a pusztán kezdetben földrajzilag magasabban lakik, mint a falu síkja, s ez viszonylagos nyugalommal tölti el. Újra és újra: a mezőföldi táj a lélek belső mitológiájává lesz. „Sátorkő p. u. p. Dorog” 1930 és 1939 között Németh László öt nyarat töltött (legalábbis a nyár egy részét) a Dorog és Esztergom között meghúzódó pusztán apósa, Démusz János modernül felszerelt mintegy százholdas birtokán.3 Az após a Nyugati pálya udvar vendéglőjének bérlőjeként itt termelte meg a szükséges alapanyagokat a resti és az étterem működtetéséhez. Számos pontos leírás maradt fenn Németh Lászlótól a birtokról és környezetéről, nem beszélve az esztergomi útjairól, amikor is Babits Mihályékat látogatta meg az Előhegyen. Sátorkőpusztai élményei mélyen érintették írói munkásságát. Érdemes lehet ebben a „keresztmetszetben” magának a tájnak, a közvetlen környezetnek a hangulatát szemügyre venni. „A sátorkői birtok rezgőkupolájú fáival, melyek közt furcsa meteorológiai csudául a legcsendesebb kánikulában is zizegett egy kis szél, valóságos édenkert volt: a kastélyforma épület teraszára boruló ezüstfa turbékolással teli lombjából galambok röpdöstek ki-be, s ha reggel kicsaptuk a kertre nyíló ajtót, csattogó tenyerünk elől két páva rebbent föl a lejáró muskátlijairól. Konok, gonosz állatok voltak ezek a pávák, meglékelték a csirkék fejét, s újra visszagugyorodtak a muskátlikra, melyekről így reggelente méltatlankodva menekültek a harmatcseppek szivárványait ringató bokrok közé.”4 Azaz: idill és dráma egybeszőve, költői eszközökkel. A táj, a sátorkői birtok szőlővel, gyümölcsössel, az ott dolgozó béresekkel és tokaji szőlőmunkásokkal beleivódott a Németh László-i mitológiába, mint oly sok más magyarországi táj, helyszín. (És a Nyugati pályaudvar étterme is bekerült az Utolsó kísérlet sorozat A másik mester című kötetének lapjaira.) Sátorkő p. u. p. Dorog – ahogyan innen írt levelezőlap-3 Monostori Imre: Németh László Sátorkőpusztán . Tatabánya, Komárom megyei Tanács v. b. művelődé si osztálya és a Hazafias Népfront megyei honismereti bizottsága. 1985. 4 Ember és szerep. In: uő: Homályból homályba. Életrajzi írások. Bp., Magvető és Szépirodalmi. 1977. I. k. 417.
