Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 4. szám - Mórocz Gábor: Rendszerkritika? Rendszerapológia? (Szempontok Németh László Utazás című drámájának értelmezéséhez – a mű korabeli recepciójának fényében)
77 (amelyet drámapoétikai vonatkozásban például erősen „lepontozott”2 ) – szem ben Nyéki Lajossal, aki hiteles korjellemző alkotásnak tartotta a darabot. Az a fejlemény, hogy az Utazás egykorú hazai recepcióját nem a negatív elő jelű megnyilatkozások uralták, mai nézőpontból tekintve akár meglepő is lehet – főként annak ismeretében, hogy a színmű politikai szempontból érzékeny problémákat tárgyal (amelyek között jelzésszerűen és a vígjátéki keretek között látszólag súlytalanítva még olyan, a korszakban tabunak számító témák is fel-feltűnnek, mint amilyen a rettegett hírű államvédelmi hatóság, az „aszimmetrikus” szovjet–magyar viszony vagy az 1956 utáni megtorlások kérdésköre). Kevésbé eufémisztikusan fogalmazva: a megírás jelenében játszódó szövegben nemcsak az 1945 előtti „úri Magyarország” – vidéki zárványokban – tovább élő habitusképleteinek bírálata, hanem az aktuálisan fennálló rendszerrel szembeni kritika is megformálódik. E ponton a Németh-dráma két feltűnő jellegzetességére érdemes felhívni a figyelmet. (1.) Az Utazás ban megnyilvánuló markáns sajtókritika túl mutat önmagán, hiszen hangsúlyosan a kommunista világnézeti elkötelezettségű sajtó szenzációhajhászságát, manipulációs és hamisítási technikáit leplezi le. (2.) A mű legellenszenvesebb alakja nem a főhős, Karádi József vidéki középiskolai tanár valamely „reakciós” gondolkodású kisvárosi ismerőse, hanem egy járási párttitkár: a körmönfont hatalmi praktikák mestere, Forgács. (Igaz, Németh László – lektora, Király István tanácsára – finomított rendszerkritikáján, amikor a dráma első változatában még megyei párttitkárként szereplő Forgácsot a Kortárs folyóiratban megjelent szövegben járási párttitkárrá „fokozta le”.3 ) Az Utazás rendszerkritikus szöveghelyeire talán Cs. Szabó László reagált a legérzékenyebben a korabeli műbírálók közül. „Megtehette”, hiszen ő maga 1948 óta emigrációban élt (ekkor már több mint egy évtizede London volt a lakóhelye), kritikája pedig Nyugat-Németországban, a müncheni Új Látóhatárban látott napvilágot. A kategorikus hangnemet kedvelő Cs. Szabó a tőle megszokott szókimondó stílusban egyértelműsítette: „Először fordul elő Magyarországon, hogy íróilag ábrázolt kommunisták: a párttitkár, a tanácselnök s az újságírók csakugyan olyanok, amilyeneknek az életből ismeri őket az ország. Műveletlenek, cinikusan ferdítenek, átlátszón csalnak, ok nélkül beletaposnak mások önérzetébe s a legalantasabb emberi hajlamokra játszanak: sebezhető pontjain át érintkeznek a néppel.”4 Cs. Szabó fiatalabb, Franciaországban élő kritikus-társa, az ana litikus megközelítést alkalmazó Nyéki Lajos fontosnak tartotta kiemelni, hogy a műben „[...] – sokszor szinte alig észrevehető rezdülések, félszavak, elszólások formájában – ott remegnek a sorok között a mai emberek mindennapos félelmei, reményei; hiedelmei”,5 amelyeket a szerző a „szocialista” rendszer hivatalos ide -2 „Az »Utazás« Németh Lászlónak nem a legigényesebb darabja s olyan formabontó törekvések, milyeneket Németh a mai nyugati irodalomban kissé sommásan szokott megítélni, véletlenül sem jelentkeznek itt; formaalkotók sem.” – Szabó Zoltán: Utas és külvilág , Új Látóhatár, 1962/4., 306. 3 Maga a szerző számol be erről egy 1962-ben íródott műhelytanulmányában. Lásd: Németh László: Hogy kell vígjátékot írni? = Uő : Mai témák , Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1963, 22. 4 Cs. Szabó László: Az Utazás , Új Látóhatár (München), 1962/4., 322. 5 Nyéki Lajos: Egy nemzetnevelő útja. Németh László és az 56 utáni kiegyezés = Eszmék nyomában . Válogatás a Tanulmányi Heteken elhangzott előadásokból, szerk. Németh Sándor, Hága, Hollandia,
