Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 4. szám - Papp István: Államvédelmi jelentések Németh László és Veres Péter 1949-es találkozásairól
70 és Illyés is eltávolodott egymástól, az előbbit sok bírálat érte a szélsőjobboldallal való kacérkodása s két könyve, a Szocializmus nacionalizmus , de főként a Mit ér az ember, ha magyar? miatt. Németh maga is egyértelműen utalt ezekre a polémiákra, s a korábbi írásokhoz képest szokatlan egyértelműséggel fogalmazott, nyíltan letéve a garast Veres Péter mellett: „Az ő erős, bizakodó alakja körül kell Új-Magyarország három osztályának: értelmiségnek, parasztságnak és munkásságnak összeforrania. Én legalább nem tudok senki mást, aki mind a három osztály szeretetét ennyire kivívta és megszolgálta volna.” Egy évvel később, a mozgalom egészét áttekintő fontos tanulmányában, a Népi író ban 12 Németh László – mintha a művelt középosztálybeli ember lelkiismeret-furdalása munkált volna benne – megint csak kiállt Veres életműve, mint olyan kincs mellett, amelyet egy antropológus vagy néprajzos örömmel fedezhet fel: „Hanem a verespéteri logika, ha csak logika is, mégis szívetgyönyörködtető népi vívmány; neki lehet vele vágni a világnak. S ha a vele járó túlmagyarázásoknak, puskaporfölfedezéseknek s egyéb elvont légsúly mutatványoknak csak történeti értékük lenne, akkor is megmarad emlékül, hogy találta föl egy népi gondolkodó az övéi számára újból az elvont gondolkodást.” Azt hiszem, ez a megközelítés lehetővé tenné Veres Péter életművének, szellemi hagyatékának ma is érdekes és izgalmas újraértékelését, olyan kulcsot kínál számunkra a bírálat írója, amellyel megnyithatnánk a történettudomány és a néprajz művelőinek számos érdekességet tartalmazó életmű kapuját. A második világháborút követően nyilvánosan csak egyszer, Veres Péter 70. születésnapja alkalmából, a Kortárs nak adott interjú keretében beszélt Németh László pályatársáról.13 Ebből a beszélgetésből két elemet szeretnék kiemelni. Egyrészt – kapcsolódva korábbi meggyőződéshez – Németh felvetette a kérdést: „Nem tudjuk, hogyan alakultak volna a magyar szocializmus első évei a Veres Péter alakja körül.” Vagyis ekkor már egyértelműen a politikus, de legalábbis nagyon erősen a közéleti ember alakja került Németh László Veres Péter-képének középpontjába, ezt igazolja, hogy kései könyveivel kapcsolatban mellőzte az esztétikai értékelést. A szocializmus „élő szimbólum”-ának nevezte Németh Veres Pétert, ám ez a megállapítás nem a fennálló viszonyok előtti hajbókolást jelentette, hanem valami mást, hiszen hozzátette: „ő asszimilálta magyar észjárássá a szocialista gondolkodást.” Mintha csupán alanya, hús-vér megtestesítője lenne a balmazújvárosi író Németh László sajátos szocializmus felfogásának. Németh nagyon következetes maradt, hiszen a nyilvánosság előtt ugyanazt hirdette, mint amit magánleveleiben megfogalmazott. 1945 decemberében, Hódmezővásárhelyen keltek azok a sorok, amelyekben megismételte három évvel korábban kifejtett álláspontját: „Az, hogy Te vetted át a párt vezetését: helyes. Emlékezhetsz: akkor te voltál az én jelöltem, amikor mostani vezértársaid még cikkeket írtak ellened. [...] Te vagy az, akinek még ki sem kell nyitnia a száját, 12 Németh László: Két nemzedék. Magvető és Szépirodalmi, Bp., 1970. 681–705. 13 Németh László: Beszélgetés Veres Péterről. In: Rádics József (vál., szerk.): Veres Péter koszorúja. Táncsics, Bp., 1973. 129–132.
