Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 4. szám - Bartha Ákos: Mikó Zoltán vezérkari százados és a népi írók
61 gált. 1944 őszén előbb a hírszerzéssel és propagandával foglalkozó 6. vkf. osztály állományába, majd október 16-a után a Magyar Királyi Fővezérség Különleges Csoportjának az élére nevezték ki. 1944. december 3-tól a 101. bevonulási központ vezetője lett a zaklatott karrierű százados.32 Az utóbb a Dunántúlra telepített 101. bevonulási központ toborozta a Vörös Hadsereg hátába telepítendő szovjetellenes fehér partizánokat, a „kopjásokat”. Az ő nevüket két irodalmi vénájú ÁVH tiszt – állambiztonsági iratanyagokat is felhasználó, politikai célzatú, s a Kádár-korszakban roppant népszerű – krimije tette halhatatlanná.33 Valójában a kopjás szervezet létrehozását 1944 novemberé től a katonai hírszerzésért és kémelhárításért felelő 2. vkf. osztály vezetője, Zákó András vezérőrnagy kapta feladatul, aki a felállítási feladatokkal Mikó Zoltánt bízta meg. A munkában az eredeti ötletgazda, a diverziós csapatok bevetését már 1942-ben a keleti fronton szorgalmazó Korponay Miklós vezérkari százados is közreműködött. Korponay saját kései emlékei szerint 1944 végén ő már kevésbé volt lelkes, így esetenként a hírhedt Otto Skorzeny SS Obersturmbannführerrel is konfrontálódott a kopjások ügyében.34 Az bizonyos, hogy december közepén Korponay meglátogatta Mikót, aki „őszintén beszélt” régi ismerősével. Az őszinteség csupán a kopjás akciók értelmetlenségének felemlegetésére szorítkozhatott. Mikó – állítólag „az ellenállás polgári és katonai vezetőinek” felkérésére – átvette a „Budapesten hátramaradt különleges csoportok vezetését”. Szintén Bondor Vilmos ír róla, hogy Mikó „munkájának és szabotázsának a következményeképpen egyetlenegy partizánt sem dobtak át Budapestről”.35 Országosan azonban más volt a helyzet. Összesen mintegy kétezer kopjást vetettek be a front mögött főképp hírszerzői, kisebb részben szabotázsfeladatokkal.36 Hogy milyen ember volt a százados, akiben az állandó katonahiánnyal küszködő nyilasok is megbíztak? Az bizonyos, hogy Mikó Zoltán a közélet iránt nyitott, irodalomkedvelő katonatiszt volt, aki könnyen tudott kapcsolatokat teremteni. 1944. augusztus 14-én kötött házasságot a neves kecskeméti famíliából származó Dunszt Évával, akinek édesapja, Dunszt Gyula Mikó lakhelyének közelében, a Keleti Károly utca 9. szám alatt vezetett a korban igen népszerű éttermet.37 Mikót főképp a népi írók munkái vonzották, amit jelez, hogy több családtagját az 1943-as szárszói összejövetelre is eljuttatta. Nem ő volt az egyetlen irodalomkedvelő tiszt a 6. vkf. osztályon. A felettesét az ellenállásba is követő Kovács József szintén a Magyar Élet Könyvkiadó művein és rendezvényein pallérozódott. Nem kevésbé fontos, hogy Kovács és Mikó egyaránt a Magyar Testvéri 32 Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattár. TI 66393, Mikó Zoltán. Sári: i. m. , 5. (Gazsi József előszava) 33 Berkesi András – Kardos György: Kopjások . Bp., Zrínyi, 1959. 34 Interjú Korponay Miklóssal . Magyar Hírlap melléklet. 1987. okt. 10. 5. 35 Bondor: i. m. , 118., 32. 36 A háború után 39 akciót tartottak számon a kopjások rovásán. 558 személyt azonosítottak és 287 főt ítéltek el. Vallomások a holtak házából: Ujszászy István vezérőrnagynak, a 2. vkf. osztály és az Államvédelmi Központ vezetőjének az ÁVH fogságában írott feljegyzései. Szerk. Haraszti György. Bp., ÁBTL–Corvina, 2007, 309–310. 37 Bondor: i. m. , 61. Pesti Hírlap, 1944. aug. 13. 6. Magyarság, 1943. jún. 3. 5.
