Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)

2021 / 4. szám - Bartha Ákos: Mikó Zoltán vezérkari százados és a népi írók

57

s nem kötelesek eleget tenni a kiürítési parancsnak”5

– elevenítette fel Balogh Mihály szavait Szabó Pál. A Magyar Élet Könyvkiadó könyvterjesztője, Püski Sándor könyvesboltjában szólította meg az írót a nyilas uralom idején. Szabó önéletrajzi regényfolyamának idézett, Minden kör bezárul

címet viselő (záró)köte

tében életének néhány politikailag kényesebb eseményét is érintette.6

De közel sem mindet. Mikó ekkori helyettese – aki együtt raboskodott Szabóval 1945-ben – részletezte, mit keresett a világháború viharai elől Biharugrára húzódó író az ostromlott főváros forgatagában. „A faluba benyomuló oroszok és a román szövetségesek (...) raboltak, gyilkoltak, fosztogattak és megbecstelenítették a nőket (...) »Pali bácsit« is alaposan megverték. Ennek a rémuralomnak egy magyar ellentámadás vetett véget, amikor visszaszorították az oroszokat. Ezt az alkalmat használta fel az író a menekülésre és családjával együtt otthagyva a falut, felmenekült Budapestre” – vetette papírra Bondor Vilmos.7

Szabó Pálnak ekképp 1944 decemberében a szovjetek helyett a nyilasok elől kellett bujkálnia – Budapesten. Így került kapcsolatba Mikó Zoltánnal, akinek a csendőrnyomozók között is akadt jó ismerőse Juhász István alhadnagy személyében. Juhász egy mezőgazdasági cseléd hat elemit végzett gyermekeként emelkedett a baloldali ügyek kitüntetésekkel dekorált alosztályvezetőjévé.8

Egyik megbízható embereként ténykedett az említett Balogh Mihály, aki a csendőrség népi írókra állított „könyvügynökeként” serénykedett éveken át. A mezőtúri földmunkás családból származó fiatalember napszámosként került Budapestre a harmincas évek első felében. 1937-ben bevonult katonának, majd a csendőrség következett. Balogh olvasottságára még (a 2011-es pere által elhíresült) Képíró Sándor csendőr főhadnagy figyelt fel a makói csendőriskolán. Innen már nem volt megállás: 1943 nyarán „Könyvterjesztő Miska” a szárszói találkozóról jelentett,9

egy évvel később pedig szívós munkája nyomán számolták fel a kommunis

ta párt falusi propagandacsoportját.10

1944 legvégén azonban mind Juhász, mind Balogh sejtette a közelgő véget, így óvatosan elkezdtek „két kapura játszani”. Múltjukat azonban nem feledték: Balogh 1948-ban – egy másik diktatúrában – akadt horogra,11

Juhászt pedig már 1946-ban halálra ítélték és kivégezték.

12

„Balogh Mihály kísért a százados úrhoz. (...) Tamási Áronnal az élen, mellettem jött Szabó Pál, Asztalos Pista, Cseres Tibor, két jó nevű festő, meg egy kritikus”13

– ezek már Szentiványi Kálmán szavai, aki szintén részt vett a 5 Vö. Szabó Pál: Minden kör bezárul

. Bp. Szépirodalmi, 1968. 186–189.

6 Szabó Pál: Szépülő szegénység

. Domokos Mátyás sorozata. Forrás, 1995/9., 62.

7 Bondor Vilmos: A Mikó-rejtély. Mikó Zoltán és Raoul Wallenberg kapcsolata a magyar ellenállásban, 1944–1945. Bp., Püski, 1995. 136.

8 Vö. pl. Honvédségi Közlöny, 1940. okt. 31. 371. Uo. 1942. ápr. 28. 529. Uo. 1943. aug. 20. 1126.

9 Hollós Ervin: Halálgépezet – 1944. 10. „Könyvterjesztő Miska”

. Magyar Hírlap, 1970. márc. 29. 2.

10 Papp István: Fehér Lajos. Egy népi kommunista politikus pályaképe

. Bp. – Pécs. ÁBTL–Kronosz, 2017. 81–84.

11 Fehér Lajos, az ellenállás hőse és Balogh Mihály, a hírhedt csendőrkopó

. Világosság, 1948. aug. 27. 6.

12 Juhász István csendőrnyomozó gyalázatos karriere az akasztófáig

. Népszava, 1946. aug. 27. 5. 13 Szentiványi Kálmán: Az üzenet. 15

. Veszprémi Napló, 1971. júl. 17. 4.