Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 4. szám - Bálint Ágnes: A mester–tanítvány kapcsolat eltérő értelmezései Babits Mihály és Németh László feleselő regényeiben
51 kapja a meghívást az értelmiségi létre. Kapcsolatuk az évek során egyenrangúak barátságává fejlődik, kölcsönösen elismerve egymás szellemi kiválóságát. Péter fejlődése nem áll meg ezen a ponton, és egyetemi évei alatt túllép mesterén, a tőle kapott minőségeszmény azonban végigkíséri az életét. Mesterek Timár Virgil, a szerzetes lélekrajza teszi Babitsnak ezt a művét „a legnépsze rűbb, legtöbb kiadást megélt regényévé”. 31 A nagy megbecsülésnek örvendő szerzetes nem készül a mesterszerepre, bár tudós mivolta eleve azzá teszi a tanítványai szemében. Pistának is a szellemi kiválósága imponál: „Timár mégis csak különb volt. Megérzett rajta a szellem embere s az apró intrikákkal telehálózott klastromban, pletykás kisvárosban valami nemes különállás különböztette meg.”32 Timár számára a Pista anyjánál tett látogatás érzelmi fordulatot hoz: rokonszenv ébred benne a haldokló nő iránt, ami a gyerekre is átsugárzik. A kiszolgáltatott fiú sorsának egyengetése során meglepő szeretettapasztalatra tesz szert: „Először érezte életében, hogy van valaki, egy kedves és gyengébb lény, aki rá támaszkodik, a szeretet önzésével, akinek ő immár valakije ...” 33 Addig ismeretlen érzések kerítik hatalmukba, érdeklődésének középpontjában kizárólag a fiú áll, irigy és féltékeny mindenkire, aki rajta kívül kapcsolatba kerül vele, a fiú távolmaradásakor pedig eluralják a kétségek. Érzelmi szinten krízist krízis követ, és a szenvedés mindig tanít valami újat számára a szeretetről, az életről vagy önmagáról. Mesterként Timár komoly sikereket könyvelhet el. Kis tanítványa jól halad a „szellem embere” eszmény beteljesítése felé, ami Timárt nagy reményekre jogosítja: „S Timár látta a fiát, folytatóját; múlt az idő s a tanítvány egyre többet ígért... Amit ő gyüjtött, azt ez a gyermek készen és korán megkapva, új és nagyszerű célokra fogja értékesíteni. A tudomány embere lesz talán: büszkesége a rendnek, mely nevelte, az egész hazának...”34 Timár többre vágyik annál, hogy mester legyen, azt akarja, hogy a gyermek apának tekintse. Ez egyrészt valamiféle kizárólagosságot jelentene, vagyis azt, hogy Pista egyedül hozzá kötődjék, másrészt azt a vágyat, hogy mindenben azonosuljon vele, kövesse ízlésben, értékrendben, műveltségben és életmódban is. Timár szeretete ezen a ponton bekebelező szeretet, amitől a fiú megretten. Függetlenedési törekvésnek tekinthető az, hogy a szabadgondolkodó Vitányi Vilmos könyvét kezdi olvasni, és az együtt tervezgetett olaszországi útjukat is lemondja. Timár mesterként is és apaként is vesztésre áll, amikor a fiú biológiai apja (ironikus módon éppen Vitányi Vilmos) felbukkan, hogy magával vigye. Mester-tanítvány kapcsolatukból paradox módon Timár profitál a legtöbbet. Korábbi sivár lelki életét maga mögött hagyva, önismeretében gazdagodva, hité-31 Sipos , 2016. 264. o. 32 Babits , uo. 418. o. 33 Babits , uo. 400. o. 34 Babits , uo. 417–418. o.
