Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)

2021 / 4. szám - Kabdebó Lóránt: Jelenetek egy regény befogadásáról (Németh László: Emberi színjáték)

4

1968. A két kötetet záró szöveg). Ezekkel, az emlékezetében megőrzött és utóbb általa legépelt és kiigazított szavakkal (másutt már megírtam félelmetes erejű emlékezetének dicséretét, hiszen egymást keresztezték küldeményeink a postán, ő emlékezetből otthon leírta rögtönzött zárszavát, a ma már a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött, ismert hosszú cikket kitevő sorokat levele mellé csatolva, én meg küldtem a meglepetésünkre az egyetemisták által elkészített magnófelvételét a teljes estnek, mely már szintén régóta a Hangtár féltve őrzött kincse).

Hál’ istennek csak hitte, hogy búcsúzik. Még ugyanebben az évben, a Csapda

című darabjának bemutatója alkalmából Miskolcra látogató írót az akkor még Nehézipari Műszaki Egyetem hallgatói október 8-án délutánra visszahívták, és a 6-os kollégium nagytermében hallgatták meg előadását. Terplán Zénó profesz

szor, az egyetem meghatározó személyiségének társaságában fogadtuk a Bécsben átvett Herder-díj átvétele utáni időben. A díjra hivatkozva nemzeti létünk meghatározó voltáról ő maga olvasta fel ma is időszerű írását. Aztán ugyanebben az épületben, a szomszédos rektori apartmanban éltünk utóbb több éven át az egyetem bölcsészkarát szervező dékánságom idején feleségemmel és egyik unokánkkal. Erőt adott a visszaemlékezés sok nehéz pillanatomban.