Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)

2021 / 1. szám - G. István László: A medve; A tuatara (versek)

38

A diadalmas csőr csak megszületni kell, ez az orrszáj

semmi mást nem mond, csak, hogy „itt vagyok”.

Mint Éva, mikor jelenlét-szájat szeretne –

a hüllőé elsorvad, rangjavesztetten hever a köveken.

A hidasgyík feje búbján tobozszem mered az égre,

félúton a két szem között. Fedetlen folt ez, amit virágszirmokhoz hasonlóan sugaras pikkelyek vesznek körül. A látható

harmadik szemet lótuszvirág helyett díszíti

pikkely: a kiűzetéshez használt ilyet a kígyó,

hogy akaratát a szembenézésnél hathatósabban

érvényesítse. Később a pikkelyek fokozatosan benőtték a szemét, hogy mire az állat felnő, a folt már ne legyen látható. A bűnbeesésnél

nem ivarérett beszéd fűzte Évát, hanem gyerektekintet –

minden szexualitásnál ördögibb csábítással.