Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 3. szám - Sümegi György: „Keresztény nemzeti irányba” (A Kecskeméti Művésztelep újjászervezése 1920-ben)
104 városi magyar életbe vágyhatott, s szinte kapóra jött/jöhetett számára a kecskeméti kolónia ellehetetlenülése. Paál Jób beszámolója szerint 1919 júliusában Révész a Képzőművészeti Főiskolán három képen dolgozik. Egyik az Országos Levéltár megrendelésére, a kutatószobába készült. „A hatalmas vásznon az előtérben ül a kutató tudós, elgondolkozik, és képzele tében felvonulnak sorra a magyar história nagy alakjai: Nagy Lajos, Mátyás, a tudós és igazságos, Bocskay, Rákóczi Ferenc, Pázmány Péter meg a többiek, akiknek lelkéből kell nekünk most erőt meríteni a nemzet újjászületésének nagy korszakában.” Az újságíró megkérdezte Révészt is, aki már-már szentimentálisan fogalmazta meg az Alföldhöz való ragaszkodását, odavágyását. „Én csak az Alföldön tudok dolgozni. Engem csak az Alföld lelkesít. Ott élnek az én témáim. Idegen tájakon nehezen megy a munka, az Alföldön sokszor könnybe lábad a szemem és most, hogy vázlataimat, stúdiumaimat előveszem, szintén könnyes szemmel gondolok arra, hogy mikor mehetek el újra dolgozni az én világomba...” 7 Az ide mellékelt dokumentumok csupán közvetetten, de mégis tükrözik a Révészterv legfőbb törekvését, az elhatározást magát s annak elvszerűségét. A főiskolások nyári továbbképzésére Kecskemét önerőből nem képes, és nem szándékolja megtartani a művésztelepét. Ha azonban az ország földarabolása teremtette kényszerhelyzetben szükséges az ország érdekében, a köz javára cselekedniük, hát akkor képesek részt venni saját alapítású és tulajdonú képzőművészeti intézményük újjászervezésében, pontosabban abban, hogy átsegítik a Képzőművészeti Főiskola rendelkezésébe, mert az adott történelmi körülmények szorításában csak így léphet az intézmény története második évtizedébe. A dokumentumok fölidézik a Révész Imrének a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez valószínűleg 1920 márciusában küldött beadványában megfogalmazott terv megvalósulását: a VKM és Kecskemét városa közti levelezést, Kecskemét városi testületei (közgyűlés, bizottságok) ez ügyben végzett munkáját, és végül is az új művészcsoport honfoglalását. A dokumentumokban többször előforduló keresztény és nemzeti irányú igazodást nemcsak a vesztett háború, a levert forradalmak okozta csalódás, hanem a terület- és lakosságvesztés okozta lelkiállapot is indokolja. Nem kell föltétlenül nacionalizmust tételezni benne, csupán talán egy veszélyhelyzetben a megmaradtak összefogásához szükséges ideológiai vezérelv lehetett. Látensen persze a kísérletező, a különböző izmusokban manifesztálódó új, avantgárdművészet-ellenesen, a nemzetközivel célként, elérendőként állítja szembe a nemzetit, a hazai talajból/tradíciókból továbbfejleszthetőt. A dokumentumok végén szereplő műtárgyvásárlás már a Révész-éra első kiállításairól, keresztény művészektől vásárolt festmények számbavételét rögzíti. Révész Imrének a Kecskeméti Művésztelepet a M. Kir. Képzőművészeti Főiskolához kapcsoló terve állami és Kecskemét városi hozzájárulással valósult meg, és egészen 1932-ig, Révész Imre nyugdíjazásáig, vagyis 12 éven át működött. Az újjászervezett, a Képzőművészeti Főiskola fennhatóságába állított Kecskeméti Művésztelep egyedül nem biztosított elegendő lehetőséget. Nem tudta pótolni, vagy inkább kiváltani a megszűnt nagybányai adottságokat. Ezért a közoktatásügyi kormány Miskolc város anyagi hozzász. 109. További beadványok, levelek, elszámolások stb. a Csongrád Megyei Levéltár szentesi részlegében. 7 Paál Jób: Mi készül a műtermekben ? Vasárnapi Ujság, 1919. 66. évf., 32. sz. 370. Az Országos Levéltár kutatótermébe végül is nem került a Révész tervezte mű. A végül elkészült műegyüttesről lásd: dr. Ybl Ervin: Az Országos Levéltár freskói . A Képzőművészeti Társulat Évkönyve. Bp., 1929. 81–98. Annak egy részletéről készült műtermi felvétel négy Révész-kép (Fahordás, Lacikonyha, Disznóetetés, Nagybő gős) kíséretében megjelent a Paál Jób-cikk illusztrációjaként.
