Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 1. szám - Izsó Zita: Karantén; Ébredés; Ima (versek)
35 Ébredés Még sötét van. A teremtés utáni első napfelkelte olyan lehetett, mint amikor a teremőr nyitás előtt végigmegy a még üres múzeum folyosóján, és felkapcsolja a fényeket. Kinyitom a szemem. Te vagy a legelső ember, akit látok vajon mennyi idő lesz, amíg meg tudlak különböztetni a többi teremtett dologtól, hogy nem a mohaszőnyegből nőttél ki, amin állsz nem a fáról lehullott gyümölcs vagy és nem szél mozgat Ehhez hosszan kellene nézzelek. De amit most az égen látunk, az még nem a nap, csak egy frissen kigyúrt égitest csak annyi ideig világítja meg a dolgokat hogy ne tudjuk elhinni a létezésüket. Ima Néha olyan érzés imádkozni, mintha egy fáradt sofőrt próbálnál magad mellett ébren tartani. Már teljesen mindegy, mit mondasz, sokszor csak dúdolgatsz, recepteket olvasol fel hangosan, és ha mások is ott vannak, akkor úgy érzed magad, mint gyerekként az iskolai fotókon kezedben a játéktelefonnal, amikor olyan arcot kellett vágnod, mintha elhitted volna, hogy nemsokára beszél majd hozzád valaki.
