Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 3. szám - Szántai Márk: Falureprezentáció Oravecz Imre prózájában
71 visszatérőtől, vagyis egy olyan világlátott embertől származik, aki sajátos nézőpontból, az egyszerre kint és bent pozíciójából lát rá a hazai közállapotokra. Ez a kettős perspektíva a faluirodalom logikájától sem idegen: az autentikusként elfogadott ábrázolás általában olyasvalakitől származhat, aki egykor része volt az ábrázolt közösségnek, de ma már kívülről lát rá annak helyzetére. A kettősség igénye legalább ennyire igaz a hősök figurájára is. Irodalmi hősként akkor válik egy karakter egyszerre jellegzetessé és érdekessé, ha rendelkezik a többség attribútumaival, de valamelyest különbözik is tőlük.14 A kettős perspektívával rendelkező, egyszerre tipikus és atipikus Holló Imre szólama azt tudja tehát jelezni, hogy az elsődlegesen földművelésből élő falu mint jellegzetes településszerkezet és társadalmi formáció a huszadik század harmadik-negyedik évtizedében már nem felel meg a korszerűség kívánalmainak, egyértelműen eltolva ezzel a faluértelmezést a Németh Zoltán-i harmadik kategória, azaz az alávetett, nyelv nélküli település koncepciója felé. A földek bérbeadásával kapcsolatos falusi kupaktanács jelenete megvilágító erejű lehet arra nézvést is, hogy mennyire különbözik a kívülről jövő Árvai Steve világszemlélete a tősgyökeres falusiak nézőpontjától. Steve az adott közegben radikális javaslattal amellett érvel, hogy a bérbe adandó földeket a nincstelenek számára kellene elérhetővé tenni. A javaslattal rokonszenvező közönség kínos hallgatása, színlelt közönye, valamint az indítvány ellen hevesen tiltakozók szólamai szépen sűrítik a korabeli viszonyokat, miközben a narrátor a falusi közösség változtatni nem akarását teszi hangsúlyossá.15 A háború alatti és utáni beszolgáltatási kötelezettség, valamint a kommunista rendszer lassú, de határozott kiépülése a mindennapok szintjén (iskola, helyi és országos erőszakszervezetek) jelzi a közeg élhetetlenségét, így a megoldás, vagyis a regény és egyben a trilógia végkifejlete az eddig taglalt előzményekből egyenesen következő menekülés, az 1956-os disszidálás lesz. Az elemzés reményeim szerint valamelyest rávilágított arra, hogy Oravecz Imre faluprózájának hanyatlásnarratíváját a paraszti társadalom rendszerében gyökerező, belső viszonyok ellentmondásos volta és a kívülről érkező technikai civilizáció mellett a tágabb kontextus, a történelmi kényszer is erősen meghatározza. A szövegek tanúsága szerint leginkább a huszadik század sorsfordító eseményei járulnak hozzá a magyar falu pusztulásához. A vizsgált térség konkrét földrajzi viszonyait tekintve különösen fontos, és időben első ilyen traumatikus tapasztalat a Kaliforniai fürj című kötetben tematizált tri anoni határrendezés, amely addig szervesen összetartozó gazdasági egységeket szakított el egymástól. „Mindegyik fájdalmas veszteség, de őket Felvidék elvesztése érinti legérzékenyebben. Nincsen többé Fülek, Losonc, Rimaszombat, ahova vásárolni jártak.”16 A paraszti társadalomról és az ország sorsáról egyszerre gondolkodó szövegek közül a fenti sorokkal könnyedén párbeszédbe állítható A boldog ember című Móricz-regény is, amely többek között azt a történetet meséli el, hogy a környéket otthonosan ismerő és bejáró főhős, Joó György tiszaháti gazda addigi életének színtereit hogyan választják el egymástól az 1920-as határok.17 A másik, Oravecz prózájában különösen tragikus fordulat az államszocialista rendszer kiépülése, a téeszesítés időszaka: erről az időszakról ad hírt a dolgozat elején hivatkozott A célt tévesztett fénykép című rövidpróza, hogy aztán az Egy 14 Szilágyi Zsófia, „...mingyárt az egész életüket” (A paraszti élet regénnyé alakítása Móricz A boldog ember című regényében) , Irodalomtörténet, 2005/2., 130–138., itt: 132. 15 Oravecz, Ókontri , 262–265. 16 Oravecz, Kaliforniai fürj , i. m., 596. 17 Szilágyi, Móricz Zsigmond , i. m., 269.
