Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 3. szám - Standeisky Éva: Kassák álommegjelenítései
61 nált. Képes volt kreatív alkalmazásukkal a világ állapotával adekvát, ugyanakkor csak rá jellemző költészetet teremtenie, amelynek álmai, álomleírásai is maradandó részei. Az álom képi, mozgóképjellegű. Fehér és fekete, vagy színes. Éppen úgy nehéz szóban visszaadni, értelmezni, mint egy képet. Kassák nemritkán leírta, műbe foglalta álmait, ver sei gyakran mintha éber álmodásban születtek volna. Hosszúverse, A ló meghal a madarak kirepülnek részben, számozott versei pedig többnyire ébren álmodások, ha a képzelőerő és az intuíció költői rendbe foglalt csapongását ebbe a két fogalomba szuszakoljuk. A Dadaizmus antológiá ban az az 1920–21-es keltezésű Kassák Lajos új verseskönyvéből az 1 , a 6 és a 10 című olvasható. A 6 eleje és vége: „Egy kettő Egy kettő / már az utolsó hordókat dudlizzák az őrmesterek a hold roppant ejtőernyőkkel hintázik / az erdők felett / bizony jó lesz ha mindenki aludni takarodik a tyúkokkal / szörnyű éj szörnyű éj szörnyű éj [...] 1920 december harmincegyet élünk a fejünk reménytelenül vonít / combunkra nyomott pénztárcánkban ki tudná felmérni jól / táplált fájdalmunkat zsidók sárga foltja beleesett a pápa teás / findzsájába s most még nehezebb lesz nyelvünk alól kiszedni az enyvtáblákat egyedül a rózsavíz vagy a levágott ökrök segít/ hetnének de ők mélyen alszanak az áruházak pénztárkönyveiben / ó de mindez mit is jelent a mi érző keblünknek / Marx azt írta egyik röpiratában megkezdődött a kommunizmus / kísértetjárása azóta tisztában vagyunk a helyzet értelmével / karcsú szociális gondolatokkal párnázzuk ki az ökleinket véka / alá tesszük a szemeinket és érezzük / teljes intenzitással érezzük az öszvérek közelségét akik fülük mögött / új megváltókkal ácsorognak a jégcsapok alatt.” Az 1926-ban megjelent 68 című számozott költeményben, amelyet A szürrealizmus antológia is idéz, szó esik ugyan a „gyermek álmáról”, a költemény azonban a személyes, a közösségi/társadalmi és a transzcendens elegye: „Szemed sugarán forognak napjaim / nevetsz és felemelsz a magasságba kék sómezőkön vándorolok / kenyérfák és a csukott ajtók kilincsei szívemben / ó szánalom örvénye s te kiválasztott lény / kristályaim fénytöréseiben őrizlek / távol vagyok tőled / tollaimról lepereg a víz sírás ez mert nyájaim elhullanak a tisztátalanság környékein / törvény ez az időre és térre / íme jegyzetek a tűzkatasztrófákról és a zuguccák nőcsábászairól / íme a különbségtevés hogy elvittem a gyermek álmát / ifjúságod rózsaleveleit miket a fekete bajszú hentesnek akartál ajándékozni / megfoghatatlan vagyok hínáraidban / hajnalhinta / asszony / ellened mondom / kenyér / kalapács.” Szürrealista álomvers az 1963-ban, a költő egyik öregkori kötetben napvilágot látott költemény, Az éjszaka zűrzavara : „Csöngettek. / Egy ló állt az ajtó mögött / mély meghajlással üdvözöltem / ő a jobb lábával szalutált. // Ezüst hajó ringott tovább. / Messze lehettem már házamtól / mikor hajnalban felébredtem. // Milyen földre vetődtem / kérdeztem bambán. / Miféle emberek élnek itt / kiürítették a tejespoharam / kenyeremet vaskampókkal az asztalhoz szögezték.” Az álom nyelve „Az álom lényegét tekintve elmesélhetetlen. [...] Nem kommunikáció céljára jött létre, hiszen hiányzik belőle a bármely kommunikációt jellemző döntő motívum: a vágy, hogy átadjon valamit, és a szándék, hogy megértsék. Narcisztikus attitűdöt tükröz, amely legbenső természetét tekintve preverbális, és nem jut át a fogalmi nyelv szűrőjén. Az álomtartalom lényege éppen az lehet, amit még nem verbalizáltunk, ami még nem érte el a fogalmi szimbolizáció szintjét, vagy ami sok különböző módon fejezhető még ki. Amikor beszámolunk egy álomról, amikor annak diffúz, érzelmileg telített tartalmát egyszerű kijelentő mondatokra fordítva elmondjuk, lehet, hogy teljes félreértés lesz az eredmény. [...] Az éber állapot logikus gondolkodása olyan kategóriákhoz kötődik, mint tér, idő, számok és okozatiság. Ezek a kategóriák nem működnek az álmodó elmében. [...] Egy költemény vagy egy festmény lényegét romboljuk le, amikor megfosztjuk őket eredeti művészi szimbolizmusuktól. ”15 15 Thass-Thienemann, 156.
