Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)

2021 / 1. szám - Patak Márta: Asszony az esőben

31

elé szegezett tekintettel figyeli, ahogy a balkon megadón állja a pergőtüzet, és már tisztában van vele, hogy korlátjának feketén csillogó pereme nem nyújt elég fedezéket neki. Közben továbbra is erővel veri az eső a tenyerét, minden cseppet külön érez, mintha a géppuskasorozat után millió jégcsappal lyuggatnák a tenyere vékony bőrét. Egy idő után aztán kihajol egészen, megy a keze után, mintha vakon tapogatózva próbálna elérni valamit abban a meghatározhatatlan, távoli pontban, ahol a zápor középpontját sejti, vaksi szeme vezeti a lábát, miközben utat keres magának az esőfüggöny áthatolhatatlan közegében.

Kifejezéstelen tekintettel mered maga elé. Fejéből száműzte már a gondolatokat, át-átcikázó emlékeinek gátat vetett, ha valamelyiknek mégis sikerül áttörnie, nem tartóztatja. Jobbra-balra hajlongva igyekszik kikerülni azt a megfoghatatlan valamit, ami útját állja a messzeség felé. Közben távolról hangot hall, mintha valaki biztatná, hogy ne féljen, menjen csak bátran tovább, nincs előtte akadály. Ekkor szinte kiáltva szólal meg odabentről, a lakásból az a vékonyka gyerekhang, melyet hajdani önmagáénak is sejthet. Nem!