Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 3. szám - Benkő Attila: Egy naplóból; Cikónál; Zivatar után; Örökség (versek)
52 Zivatar után Ma fölmegyek a padlásra. Még nincsenek foltok a plafonon, de félek. Nemcsak a törött lécektől, cserepektől, a fénycsíkoktól, a nedves, hangyás gerendától, a romlás jeleitől, félek az emlékektől is, mégsem úgy öltözve. Csak nehogy lehozzak egy-két penészpecsétes iratot. Örökség Egymás mellett két kerti szék, ott várnak, ahonnan jobban lehet látni, mint az ablakból a régi rozsdás kaput. Évről évre szürkébbek, de milyen sok szép falevél hullott rájuk, amíg a városban egy rossz kis lakást kerestem. Már nem tudok megszökni. Föléjük hajolva mi mást mondhatnék? Jönnek a jeges éjszakák, nem maradhatnak odakint.
/
