Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)

2021 / 3. szám - Vári Attila: Harmatpont-ember

10

illegális kutyatartókat, a nemrég bevezetett ebadó türelmi idejének lejárta után a fizetést szándékosan elkerülő tulajdonosokat, a rendelet hatálya alól kibújni akaró gazdikat.

Mára végeztél.

Még nincs is igazi reggel, de már elmúlt a hajnalhasadás fényforrástalanul szétterülő világossága, s mintha még mindig bántanák szemedet a napsugarak, mint első műtéted utáni részleges vakságod napjaiban, most is igyekszel gyorsan hazaérni, mintha félnél meglátni az árnyékodat az aszfalton. Szó sincs fényérzékenységről, az igazi ok talán az lehet, hogy a lakóparki eset után nem akarsz emberekkel találkozni az utcán. Sokuk számára ismeretlen vagy, de többségük arcáról le tudod olvasni a hozzád való viszonyukat. Sem megértő sajnálkozásra, sem kárörömmel fűszerezett görbe pillantásokra nincs szükséged, s ha nem is nevezhető menekülésnek az, ahogy hazasietsz, az mégis inkább egy egészen újonnan szerzett tulajdonságod, a némaságod miatti konfliktuskerülés szótlan megnyilvánulása.

Nem a tévét nézed. A varázsgömb úgy befészkelte magát az életedbe, hogy csak háttér a képernyő gyengülő erősödő villogása.

Ruhástól fekszel a bevetetlen ágyban, fejed alá gyűrted a paplant, s hanyatt fekve nem a plafont bűvölöd. A fölöslegesen megszerzett varázsgömböt bámulod. Mindig a szegycsontod környékén forgatod, abban a legjobb távolságban, ahol minden kis mozgásával újabb és újabb szögekből mutatja a négy fallá zsugorodott világodat. Tökéletesen tömör üveggömb, de valamilyen felfoghatatlan módszerrel szabályos hegyikristály-féléket csiszoltak a belsejébe. Mintha sok-sok térmértani szemléltetőeszköz alkotná a focilabda méretű, minden irányból felfénylő szivárványait mutogató alakzatot, s aztán bevonták volna áttetsző olvadt üveggel. Nem héj, nem is üvegbuborék van rajtuk, s ha jó szögbe fordítod, az történik, amit addig csak akváriumban láttál, hogy a víz felülete, mintha tükör lenne, úgy kíséri az alulról a felszín közelébe úszó halakat. A kristálygömb, akár egy gazdájához szokott macska, olyan ütemesen váltogatja a vetített világ formáit, mintha fénnyel dorombolna. Sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy rájöhess, a lélegzésed ütemére, ahogy emelkedik és süllyed mellkasoddal együtt az üveglabda, a szobádnak is ritmikusan változó frontális és horizontális látványát tükrözi a mesterien csiszolt mértani testeken. Gúlák, hasábok, csonka gúlák, négy- és hatszögű kockák lapjain láthatnád magadat is, ha olyan szögben tartanád, s ha eléggé nagyok lennének a makulátlanra csiszolt belső felületek.

Gyermekkorod papundekli hengerére, a vásárfiaként nagyanyádtól kapott kaleidoszkópra emlékeztet ez a látvány, de esténként, amikor felgyullad a szobád magasságában az utcai lámpa, egy pillanatra azzá válik, ami miatt megvetted.

Fényvihar dúl benne az egymáshoz viszonyítva különböző szögekben csiszolt oldallapok jóvoltából.

De leginkább nem ezt látod. Az utcai zajszennyezés ellen az örökkön bekapcsolt tévéddel védekezel. A sokszoros fénytörés miatt tévéképernyők tucatjai