Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 2. szám - Orosz István: Emlékek apámról IV.
53 László, majd Kolozsvári Grandpierre Emil szerkesztette Magyarok , a Várkonyi Nándor nevével fémjelzett Sorsunk , a Galyasi Miklóshoz kötődő Puszták Népe és persze a Válasz . Megtalálom a Magyarok at, benne egy verseskönyv kritikáját: Végh György Eszter köny ve. Néhány sor megmaradt a fülemben, ahogy apám mondta. „Ha engem nem szeretsz, kit tudsz szeretni?/Kitől lehetne szebb a csók, a bók?/Hajam sötét, szemöldököm merész, hát/mért szeretnéd inkább Lám Leót?/ Hogy ő sápadt, őrült és forradalmár?/olyan bolond talán én is vagyok:/még nyáron is hordok téli-kabátot/és kedvenc illatom a láb-szagod. A versben említett Lám Leó név, noha annak tűnhet, nem kitaláció, ő is kollégista volt, görög–latin szakos, majd később Lázár György néven Rákosi Mátyás titkárságának vezetője lett. Úgy alakult, hogy az én egyik első megbízásom is Végh Györggyel kapcsolatos. 1979-ben illusztráltam Puliszka és Juliska Plömplöm királynál című mesekönyvét a Móra Kiadó megbízásából. (Színes linómetszetek, dolgoztam vele hetekig.) Alighanem akkortájt idézte föl apám a szerző emlékezetes költeményét, a kötetnyitónak választott Hajnali szárnyalást. Szép, poétikus cím, bár a katarzist némileg mérsékli, hogy az első ékezetet lefelejtette a nyomda. Nagy Micuval laktam egy kétszemélyes szobában. Micu keresztféléves lett (kihagyott egy félévet szombathelyi drogériájuk ügyének intézése miatt), félévtől a Széchényi Könyvtárban dolgozott. Amiket mesélt, nem keltett bennem különösebb lelkesedést az efféle munka iránt. Tagja voltam egy ifjú irodalomtörténészekből álló társaságnak (Varjas Béla, Tolnai Gábor, Gerézdi Rabán, Szauder Jóska, Klaniczay Tibor, Tarnai Bandi), az ő aprólékosságuk sem vonzott. A tanítás sokkal inkább. (...) A karácsonyi szünetben belátogattam Kecskemétre. Hívtak volt iskolámba. Félig-meddig el is ígérkeztem. Pályázatomban, amelyet a minisztériumban kellett benyújtani, Budapest után Kecskemétet neveztem meg második kívánatos helyként. Az ötödév utáni nyáron valami ösztöndíjjal Major Jenő és Kicsi Sándor társaságában az Őrségben voltam. Szociográfiai kutatást kellett volna végeznünk, az én feladatom az olvasottság fölmérése lett volna. Nem is igen tudtam, hogyan kellene ehhez hozzákezdeni. Az ott töltött három vagy négy hét azonban igen kellemesen telt el. Ispánkon volt a szállásunk, egy igen kedves tanítónő fogadott bennünket, s gondoskodott rólunk, ebédre a községi bíróhoz jártunk. Valamit az Őrségből is megismertem, többet a Székelyföldről, Kicsi Sándor elbeszéléseiből. Szombathelyt, Sopront és Győrt érintve utaztam haza, az utóbbi két helyen először jártam életemben, de ott töltött időm rövidsége miatt elég keveset láttam. Most jut eszembe, hogy tavasszal több kollégistával együtt Csurgón töltöttünk két napot az ottani gimnázium vendégeként. (Gyapay szervezte az utat.) A véletlen úgy hozta, hogy Fülep Lajossal laktam együtt az igazgatónál. Rám nem tett olyan lenyűgöző hatást, mint Fodor Bandira (Ezer este...), csak szüntelen dohogására emlékszem. Fülep dohogása nem lehetett teljesen új apámnak, ott volt ugyanis a Nyúl utcai verandán, az újrainduló Válasz második összejövetelén, amit Sárközi Márta így idéz föl: „...megjelent Farkas Ferenc, aki a Parasztpárt nevére és alighanem a Parasztpárt vezetőinek tudta nélkül megszerezte a lapengedélyt, és Illyés Gyula is, aki már hozta kéziratban az első számhoz írott beharangozót. Felolvasta kéziratát, és még hozzá sem kezdhetett az egybegyűlt írócsoport, hogy érdemben megvitassa a művet, mikor Fülep Lajos eldördült rettenetes basszushangján, és többórás kiselőadásban felsorolta Illyés írásművének magyartalanságait és fogalmazási, nyelvtani hibáit. Végül dörögve jelentette ki, hogy a Válasz célja a magyar nyelv megtisztítása a hasonló elfajult irományoktól. A jelenlévő Eötvös kollégisták, a folyóirat reménybeli »ifjúsága« egymás után süllyedtek a székek és asztalok mögé, röhögni, én a konyhába rohantam, és ott fakadtam bömbölő hahotára”. Sárközi Márta „Hőskorszak” című összefoglalóját nem csak Fülep miatt citáltam ide, hanem egy meglepő párhuzam okán is. A verandán Farkas Ferenc is ott volt, a Nemzeti Parasztpártot képviselte, amelynek egyik alapítója volt, s ebbéli minőségében alighanem a Válasz legfontosabb embere lett, hiszen a háború után papírhoz csak valamely politi -
