Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 1. szám - Acsai Roland: A múlttaurusz (dráma)
17 D: Te meg vagy fázva, fiam? F: Tessék? Hogy? Ja, nem, csak allergia. N: Itt van még? D: Kicsoda? Én? Hol lennék? De miért magázol, lányom? N: Nem te, hanem Réka. D: Ami engem illet, nem tudom, hogy itt vagyok-e még. Néha úgy érzem, hogy már elmentem. Különös érzés. Itt vagyok, és mintha itt se lennék. Mint aki csak beugrott még valamiért, mert elindult valahová, de elfelejtett valamit. Mondjuk az ernyőjét, mert esni fog odakint, de már megy is... Különben én soha nem mentem vissza ilyenkor az ernyőért, mert balszerencsét jelent visszafordulni. Most mégis, mintha megszegtem volna ezt a szabályt, de nem a saját akaratomból. Nem ám! Ami pedig Rékát illeti, már elment. N: Mennyi ideje? D: Öt perce... vagy fél órája. Nem tudom, nem túl jó az időérzékem. F: (leteszi a nyulat) Mennünk kell! D: Ne arra menjetek! F: Pedig én azt az ajtót látom nyitva. D: Mondom, hogy éppen az ellenkező irányba ment, láttam. F: Rendben, akkor arra megyünk. N: Nem mond igazat. F: Honnan veszed? De hát a nagymamám! N: Nem hallottad, azt mondta, hogy látta . A hangja is megváltozott. F: Ez már tényleg nem ő. Valami megszállta. Ne hallgassunk rá! D: (kétféle hangon) Arra ment... Ne figyeljetek rá... Arra ment... Ez nem én vagyok. F: Viaskodik a valamivel. Úgy segíthetünk rajta, ha továbbmegyünk. (kimennek, csörögni kezd a férfi zsebében a mobil) Az anyám az. Nem veszem fel. Mit mondanék neki, ha megkérdezi, hogy hol vagyunk? Amíg a lakásunk különböző korú állapotaiban jártunk, addig azt mondhattam volna neki, hogy otthon, de most... N: Furcsa. F: Micsoda? N: Hogy van internet, meg térerő. F: Az is azt bizonyítja, hogy nem vagyunk messze a jelentől. N: Ez is a te emléked. Vagy nem. Erre-arra ráismerek. F: Mintha a te és az én emlékem lenne összekeverve. N: Ahogy a génjeink öröksége keveredik össze Rékában. F: Ez az a ház, ahol felnőttem, és az a ház, ahol te felnőttél, de egybegyúrva. Ez lehet az origó. N: A labirintus közepe. Honnan jön ez a nagy szél? F: Inkább huzat. N: Mintha egy nagy szörny fújtatna. F: Talán egy nagy bika? N: Félig bika, félig ember. (hangos csattanás, összerezzennek) F: Hallottad? Bevágta az összes ajtót mögöttünk. Fenébe!
