Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 2. szám - Háy János: Minden; Lehelet; Szép halott; Vizsgálat; Már nem fogom; Már nem fogja (versek)
36 Háy János Minden Minden idő eltelik, mindenki szeme megtelik homállyal. Azt mondja csillog legbelül, de megfullad, aki elmerül, ott a mocsárban. Régen volt, hogy telihold, hogy tengervíz és átkarolt, hogy csillogó parti fények, ahogy a gyerekek, már ezek sem veled élnek. Nem laknak és nem esznek nálad, s már vasárnapi ebédet se kérnek. Lehelet Melegíti a hátamat a leheleted. Majd ha meg... De gondolta inkább azt mondja: Talán, majd ha már nem élek... Vagy, hogy talán majd, ha nem leszek. Végül csak elfordította a fejét. Ha el van lökve a lehelete, már nem érdemes a halállal fenyegetőzni.
/
