Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 12. szám - N. Horváth Béla: Politika és irodalom: A „politikus” Illyés (1945–1946)
95 lelőbben úgy gondoltam továbbítani, hogy végeredményben te rám bíztad a döntést, én pedig azt ajánlom, hogy jelöljünk, de persze a végleges döntés előtt kérdezzük meg még egyszer a véleményedet. Már most mit csináljak? Nyomjam tovább az akaratomat? Eddig is gyanakodtam magamra, vajon nemcsak magammal akarlak rántani, hogy ketten igyuk, amit én már iszom? Bízzuk teljesen a sorsra.” 35 Németh Lászlóból természetesen nem lett képviselő, s a Parasztpárt is nagyon gyengén szerepelt az 1945. novemberi választáson. A Népművelési Intézet 1946. július 12-én alakult meg Keresztury Dezső miniszter rendeletére. Elnöke Illyés, titkára Gombos Imre, tehát a Parasztpárt delegáltjai. Mint egy 1979-es beszélgetésben mondja Illyés, már a népfőiskolák tapasztalatai, s a háborús időszakban tett országjárásai is azt erősítették, hogy olyan művelődéspolitika kell, amely a parasztságot, a falvak közösségét megtartja lakóhelyén, de egyben intellektuálisan felemeli. (Ennek az ideának egyfajta – némiképp félresiklott – kifejtése történt meg a Csizma az asztalon [1941] szövegeiben.) Így szól erről egy visszaemlékezésben: „Nagy gond volt, hogy a parasztfiatalokat hogy lehet úgy műveltté tenni, hogy ne hagyják el a falut. Azt láttuk mi tragédiának, az olyan » kiválasztódást « , hogy mindig egy uralkodó osztály emeli ki a parasztságból az értékeseket, és úgy átneveli, ha nem is éppen a maga szolgálatára, de eltávolítja őket a falutól. Az én gondolatom is már régebbről az volt, olyan paraszti műveltséget teremtsünk, amelynek az emberei valamiképpen ott maradnak a faluban, ott lesznek akár intellektuális vezetők is, de még szerencsésebb, ha nem: megmaradnak paraszti kétkezi embereknek, de mégis éppolyan tagjai a szellemi életnek, mintha valaki Pesten tanár.”36 Az Intézet munkájának megszervezéséhez egy kiáltvánnyal fordult a „parasztokhoz”, azt ígérve, hogy aki részt vesz a művelődési programokban, „annak faluja hamarabb kiszabadul a szellemi szolgaságból s a magyar demokrácia nyújtotta iskolázási lehetőségeken át hamarabb beléphet a művelt, szabad magyar közösségbe.”37 A szöveg, a kiáltvány műfaji kritériumainak megfelelően az agitatív retorika fogásaival él. A cél az, hogy a parasztság a műveltség eszközeivel segítse önmaga társadalmi felemelkedését, hogy iskoláztassa fiait.38 A műveltség megszerzésének szükségességét és a tanulatlanság felszámolásának történelmi lehetőségét túlzások, evokatív alakzatok adják vissza: „[...] a cél egyesítsen benneteket, ledönteni azt a falat, amellyel a hamis írástudók őrizték önzően a műveltség fegyverházát és magtárait [...]. Döntsétek le az osztályfalakat! Nem akarjuk, hogy műveltségre nevelődve bárki is úrrá nevelődjék.”39 Meglehet, beleve títhető Illyés szövegébe az az indulat, amely a két háború közti népi-urbánus vita erőteljesebb megfogalmazásaiban a polgári kultúrát támadta. Ám a kiáltvány épp arról szól, hogy a falvakban biztosítani kell az iskoláztatást, a műveltség megszerzését, és a parasztok gyerekeinek is egyetemen kell tanulni – azaz a kulturális és társadalmi felemelkedés szükségességét fogalmazza meg, nota bene a polgárság történelmi példája alapján. 35 Napló I. , 382. 36 Harsányi István: A Magyar Népi Művelődési Intézet, ahogy Illyés Gyula emlékezett rá 1979. november 17-én a Józsefhegyi úti otthonában, Holmi, 2006. április, 503–518. 37 Harsányi István: Illyés Gyula szerepe a Magyar Népi Művelődési Intézet életében In: Illyés Gyula Emlékkönyv 165–174.; 172. 38 A Népművelési Intézetet a Válasz kapcsán bemutatja Széchenyi Ágnes. Értelmezi a kiáltványt is, olykor kritikusan viszonyulva mind a műhöz, mind a szerzőjéhez. Illyés valóban parasztfiúkról beszél, ám – mint erre Széchenyi is utalt – a kor társadalmi és műveltségi viszonyai között ez volt az elfogadott. A szöveget nem lehet kiragadni sem a korabeli közbeszéd, sem a politikai beszédmód szemantikai és szintaktikai relációiból, hisz nyilvánvalóan a kiáltvány írójának ezekre tekintettel kellett lennie. Széchenyi Ágnes: Lélegzetvétel . 98–107.; 103. 39 Illyés Gyula Emlékkönyv, 173.
