Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 12. szám - N. Horváth Béla: Politika és irodalom: A „politikus” Illyés (1945–1946)
90 akarok vele. Tévedése leküzdéséért is. Adjátok vissza ellenfeleimet, a méltókat, hogy harcolhassak. Íme, a politikus is az író igazát mondja.” 12 A cikk retorikai felépítettségével, az érvek-cáfolatok logikai konstrukciójával, a szöveg tárgyilagos és érzelmesre hangolt stilizációjának módosulataival az értelemre, a politikai felelősségre apellál. Ez fogalmazódik meg az összegzésben is. Egy igazi értelmiségi naivitás, amely a politikában nem a politikai érdek hideg számítását látja, hanem a közösség képviseletében megszólaltatható ügyszeretetet: „Azoknak az értékeknek a kímélését kérem, akiknek elpusztulása vagy súlyos sérülése kárunkra válna, s egykor tán szégyenünkre; akikről remélhetjük, hogy egykor nekünk, a szabad Magyarországnak is hasznot hajtanak.” 13 A felelősség tudatában nem jelent meg. A Naplójegyzetek a politikai számításról tudósít, amelynek most nem állt érdekében, hogy a szövetséges Parasztpárt prominens képviselője nyilvánosan támadja az igazságtétel igazságtalanságait. Illyés a kommunista párt legtöbb vezetőjével egyeztet, s ér el ideig-óráig tartó eredményt, engedményt: „Este Rákosi, Gerő, Révai. A cikkem sokat ártana külpolitikailag, azt lehetne kiolvasni belőle, itt ölik, üldözik az értéket. Hát nem? Ők nem! Akkor máris elértem a célom, nem ragaszkodom a közléshez. Tehát: sem Szabónak, sem Némethnek nem eshet baja, Tamásinak, Kodolányinak, Féjának sem (utóbbit ők mondták). De egyelőre ne írjanak, gusztustalan lenne az »átállásuk« ilyen hirtelen. Második: írókat nem igazolnak, maguk az írók döntsék el, hogy kit akarnak rövidebb-hosszabb időre kirekeszteni maguk közül. Szabó? Németh? S a megélhetés? Rákosi: „Arról valahogy gondoskodni kell.”14 Szabó Lőrinc ellen tovább folytak az eljárások, a sajtótámadások, amint Illyés ellen is. Az 1945. május 6-i naplóbejegyzésben olvasható: „A Népszavá ban Horváth Zoltán cikke többek között arról a »nagy költőről, aki a jobb- és baloldal között ingadozva most a baloldal mellett kötött ki«.” Illyés és a népiek ekkori legfőbb ellenfele Horváth Zoltán, Sárközi Márta első férje. A zsidó származású író, újságíró Horváth 1942-től a Népszava munkatársa, s 1945-ben ő képviselte a lapot az újságírók igazoltatási elszámolásában. (Imrédy népbírósági perében ő mondta a politikai vádbeszédet.)15 „Kriptokommunista” meggyőződése egyrészt fiatalkorának, neveltetésének baloldaliságából táplálkozott, amit erősítettek a származása miatti üldöztetések, a magyar zsidóság történelmi sérelmei. „Erős leszámoló gesztusairól” írja Széchenyi Ágnes: „[...] azon zsidó származású értelmiségiek közé tartozott, akik a fasizmus és az antiszemitizmus végső visszaszorításának a zálogát a kommunistákban látták. Akárhogyan is, de a két munkáspárt »szövetségének« lelkes híve és előmozdítója volt.”16 12 Itt élned kell , 2:306. 13 Uo. 14 Napló I. , 361. 1945. május 9-i feljegyzés. 15 Horváth Zoltánról: Széchenyi Ágnes, „Magyar abszurd a baloldalon. Horváth Zoltán (1900–1967)” in Pályaképek . (Budapest: Corvina, 2016), 158–184. 16 I. m., 170. Horváthot 1949-ben letartóztatták, 1956-ban szabadult. Szókimondó politizálása miatt a politikai rendőrség zaklatta. Ekkor írott, Kádár Jánosnak szóló levelében akarja tisztázni magát, feltárva politikai előéletét, nézeteit: „...miután mint szocialista voltam 16 éves korom óta, szocialista is maradtam 80 hónapi börtön ellenére is. Te is tudod még abból a korból, hogy én soha nem vallottam magam kommunistának, de mindenkor a legveszélyesebb politikai magatartásnak ítéltem az antikommunistaságot. Mindenkor ment maradtam ettől a hibától.” Kitér egykori ellenfeleire is: „[...] a 30–40-es évek fasiszta írói – anélkül, hogy valaha akár egyetlen szónyi önkritikát írtak volna – szabadon hallatják szavukat, s még a Párt központi lapja is helyet ad nekik.” Horváth Zoltán levele Kádár Jánoshoz (1967. jan. 20.) Idézi: Széchenyi Á., 183.
