Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 12. szám - Orosz István: Emlékek apámról XII.
72 nikai újdonságot ajánlgattam, mindig kitért, olykor fölháborodva utasított vissza, most azonban megérezte, elfutott fölötte az idő. Az ő és a vele egyívásúak tudományát percek alatt zárójelbe teszi az új találmány, az internet, s még én is, aki franciául sem tudok, s Voltaire kapcsán legföljebb a Candide-ról hallottam, elébe rukkolok. A hirtelen támadt öröm, hogy megleltem a szöveget, s hogy segíthettem, hamar megváltozott. Elszégyelltem magam, holott azt sem tudtam, mit kellett volna másképpen tennem, hogy elégedett legyek magammal. És ő velem. Dec. 31. (vas.) Azért nem írtam ide hosszabb ideig, hogy ne kelljen ebben az évben új füzetet kezdenem. (...) Lassan-lassan belenyugszunk abba, hogy az öregség erőink fogyatkozásával, betegsé gek jelentkezésével jár együtt. Fölkészülés a halálra! Isten? Hiszem, hogy van, de azt egyre kevésbé, hogy az egyházon (egyházakon) keresztül vezet hozzá az út. Ha néha elmegyünk a templomba, inkább kiábrándulást érzek, mint megnyugvást, biztonságot. Új év, új évszázad, új évezred? Attól függ, melyik időszámítást fogadjuk el. A világnak az a része, amelyik a miénk, a szakadék felé rohan: a pénz utáni hajszát nem tudja megfékezni, az pedig előbb-utóbb tönkreteszi a földet. A Földet! S vannak-e még friss népek, amelyek mentesek az egyetemes pénzhajszától? S ha vannak, faji meg vallási türelmetlenség ugrasztja őket egymásnak. A kommunizmus csődje után várható a kapitalizmusé is. A diktatúrák bukását követi majd a parlamenti demokráciáké. Az istenhit, az erkölcs egyetemes érvényesülését vallási megosztottság lehetetleníti el, a világ egységesülését nemzeti hatalmi törekvések. A tudomány fejlődése? Minél többet tud az ember, annál több területen érintkezik az ismeretlennel. Minél több eszköze van életének megjobbítására, annál több az élet elpusztítására is. Jól kalkulált, a százlapos füzet utolsó oldalán fejezte be a huszadik századot. Egyszer, még kisfiú voltam, szóba került köztünk a halál. Hogy mindenki meg fog halni. Te mikor? – kérdeztem. – Gyerekkoromban úgy terveztem, hogy jó lenne megérni a következő évezredet – mondta. Hát megérte. Hetvenötödik évét taposta. Én az ötvenediket kezdtem... (...és egy folytatás még hátravan...)
