Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 12. szám - Orosz István: Emlékek apámról XII.
65 Hazatérve hamarosan levelet kaptam a huntingtoni Marshall Universitytől, állást ajánlottak, pontosabban, hogy pályázzam meg a számomra rezervált állást. Ha fekete, tolókocsis nő lennék, ráadásul leszbikus, könnyebben menne, de így sem lesz gond, mondta nevetve Robert Rowe, aki föl is hívott. (Akkortájt kaptunk végre telefont.) Nem tudom, apámmal beszéltem-e róla. Robertnek adott válaszom azt bizonyítja, hogy a naplójából áradó pesszimizmus engem egyáltalán nem érintett meg. Magyarországon most nyílik ki végre a világ – mondtam –, korlátlan lehetőségek előtt állunk, most teljesedik ki a demokrácia, bla-bla-bla. Szóval olyan dolgok várhatók itt, amelyekről nem szívesen maradnék le. Azzal, hogy „amerikai tanár” legyek, egyébként megpróbálkozhattam itthon is. 1988-ban ismerkedtem meg William Ronaldsszal, aki a New York-i St. John’s Egyetem College Europe programjának koordinátoraként minden évben megérkezett egy csapat diákkal. A Szabadság-hegy (1990-től Széchenyi-hegy) tetején, a Vörös Csillag (1989-től Panoráma) Szállóban laktak, és onnan járták be Európát. Bill az egyetem művészeti tanszékének vezetője volt, és grafikusművész, aki gyönyörű rézkarcokat csinált, és respektálhatta az én munkáimat is, mert megkért, foglalkozzam olykor a diákjaival. Épp akkor kaptam a feladatot, tervezzek bélyegsorozatot Amerika „felfedezésének” 500. évfordulójára, gondoltam, bevonom az egyik lányt, mert a közös munka mentén lehet legkönnyebben megtanítani valakit a szakmára. Be kell ismernem, inkább én tanultam tőle. A lány ugyanis indián volt, akinek a „felfedezés” egészen mást jelentett, pontosan a fordítottját annak, mint amit én európaiként tanultam, tudtam vagy képzeltem. Május 2. (vas.) (...) Platónt kezdtem olvasni. Sokkal magasabb rendű erkölcs, mint az Ószövetségé. Máj. 31. 22-én este 35 éves érettségi találkozón voltam (...). Halottak már ebben az osztályban is (...). 28-án 50 éves érettségi találkozó. Kevesen. Itt is sok halott. (...) Tegnap a 40 éves találkozóra már el sem mentem. Nem szándékosan – elfelejtettem. Jún. 27. Imolát 12-én megkeresztelték. Istvánék a keresztszülők. (...) Közben zajlott az animációs filmszemle, István díjat kapott. A Vigyázat lépcső! című film. A keresztelő miatt nem értem át a díjátadásra, pontosabban majdnem átértem: a Városi mozi előcsarnokába lépve hallottam meg a nevemet és a tapsot. 28-án reggel 5-kor indultunk Pestre, onnan a különbuszon Beregszászba. Sokan vártak bennünket. Kerényi Gyuszi vitt el hozzájuk. (...) Nagy sétát tettünk a városban. Elhanyagolt, piszkos. (...) Nagyapáék házába nem engedett be az új tulajdonos. Azt mondják, fél, hogy visszaigényeljük, állítólag erre most van lehetőség. (...) Szombaton (19-én) találkozás az iskola előtt. Jóni Mici azonnal megismert, én őt nem. Linner Bertalan utcájának, emléktáblájának leleplezése, látogatás a régi iskolában, a jelenlegi magyar gimnáziumban, szobrok, emléktáblák koszorúzása (Illyés szobrát mi Micivel), majd a temetőben Deák és Szakolczai tanár úr emléktáblájának leleplezése (a „3 napos munkában” pusztultak el). Délután osztálytalálkozók a műv. házban (zsinagóga), 6-kor templomba mentünk, 7-re vacsorára a Vérke-partra. 9-kor: menjünk haza, mert rossz a közbiztonság. (...) Barkaszón Sári és Manyika is várt bennünket, hamarosan Ödi is megjött Robival, az unokájával... Az iskolai találkozó ürügyén létrejött egy hetes kárpátaljai utazásról hosszan írt, fontos lehetett neki, s a jegyzetekből végre talán az is kisilabizálható, ki kicsoda a rokonságban. Sári Etus néninek (nagyapám testvérének) a lánya (úgy tudom, nem ment férjhez). Manyikáról azt írja: az ő apja, apám igen rokonszenves unokatestvére a „3 napos munka” áldozata lett. Manyika férjét Bélának hívják (Munkácson lakó lányuk [Marika] alig tud valamit magyarul, a férje [származása szerint német] kitűnően, a gyerekek [két kislány] jobban, mint az anyjuk.) Gyanítom, hogy Manyikáék pazar ellátásunk végett vágtak disznót a múlt héten. Ödi Sári testvére (tehát mindketten unokatest -
