Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)

2021 / 12. szám - Orosz István: Emlékek apámról XII.

57

Tegnap itt voltak Bodolayék, a fiuk által rendezett Háromgarasos operára jöttek. Minket is elvittek a színházba. Az előadás jobb, mint Heltai kritikája nyomán vártam, de nekem Brecht most sem tetszik. (...) Év végi összegzés? Minek! Elolvastam az ez évi naplót. Szomorú. S aligha várhatunk jobbat.

A következő évi jegyzetek közt is sok az aggodalmaskodó. Ne csodálkozz, mondja Dóra, aki jobban ért az ilyesmihez, minden Rák ilyen, túlaggódják az életet. Apám sosem volt képes az „ahogy lesz, úgy lesz” könnyedségét átvenni, de még eljátszani sem.

1991. jan. 15. (kedd) (...) A politikai helyzet viharosan romlik. A szovjetek, mint 56-ban a szuezi, most a kuvaiti válságot használják fel „rendcsinálásra”. Vilniusban vasárnap már lőtt, tankokkal gázolt a hadsereg, hasonlótól tartanak Lett- és Észtországban is. A Nyugat óvatos, Gorbacsovot mindenképp meg akarja tartani, pedig lehetséges, hogy már nincs is tényleges hatalma, az átkerült a hadsereg kezébe. Sevardnadze, aki még decemberben leköszönt, előre látta ezt. Most aztán az a kérdés, a „rendcsinálás” nem megy-e túl a szovjet határokon. Lengyelországban, Csehszlovákiában, Magyarországon még bent vannak a katonáik, sőt Kelet-Németországban is. Nem elképzelhetetlen, hogy az USA újabb Jaltát köt. Kuvaitért odaadja – talán Kelet-Németország kivételével – a régi befolyási övezetet. Könnyen föláldozható parasztok vagyunk a világpolitika sakktábláján!

Jan. 20. (vas.) 17-én megkezdődött a háború Irak ellen. A technika és a fanatizmus háborúja. A kezdeti optimizmust (néhány nap) óvatosabb becslések váltották fel. Hetekig, sőt hónapokig elhúzódhat. (...) A Bibliáról gondolkozom. A zsidók története, a próféták átkozódásai, Isten kijelentése, amit azóta írtak, nem az? Protestáns szűkkeblűség volt az egyházatyák írásait elvetni. De a katolikusok sem fogadták el, amit azóta írtak az Isten-élményről. Szívesen állítanék össze egy könyvet a 20. századi magyar istenes (Istennel vívódó) költészetből. Lehet, hogy meg is csinálom – magamnak. Párhuzamosan olvasom Koestler emlékezését meg Csetri könyvét a nyelvújításról. Az előbbi néme

tül is könnyebb olvasmány.

Febr. 4. (hétfő) (...) Feszült magyar–jugoszláv viszony: fegyvereket adtunk el az önállóságra törekvő horvátoknak. A kormány előbb tagadott, most keresi a felelőst. (...) Lassan már egy hete tart a szokatlan hideg.

Febr. 16. (szombat) (...) Tegnap megismételték a Károly Róbert korabeli visegrádi találkozót. A cseh és a lengyel elnök mellett a magyar miniszterelnök vezette a küldöttséget. Miért? Más jele is van, hogy Antall és Göncz közt nem jó a viszony. Az ellenzék mintha Göncz mögé sorakozna, az MSZP is.

Márc. 19. (kedd) István megkapta a Balázs Béla-díjat (30 000 Ft), a Munkácsyt nem. Már az újságban is ki volt szedve a neve a Munkácsy-díjnál, Gaál József neve, aki a helyére rukkolt, az M és a P között áll. Nem volt még telefonunk, a filmstúdióban ért el egy hölgy a művelődési minisztériumból. Orosz Istvánnal beszélek? – kérdezte, aztán azt is, hogy melyikkel, mert az előtte álló díjlistán ketten is vannak, egy képzőművész és egy filmrendező. Amikor kiderült, mind a kettő én vagyok, igencsak megzavarodott, de persze én is. Azt sejtettem, hogy nem kaphatom meg egyszerre mind a két díjat, azt, hogy melyiket választják, számomra is csak az ünnepélyes átadáson derült ki. (Két évvel később aztán a Munkácsy is megtalált, igaz, azt már nem személyesen vettem át, mert épp Amerikában voltam.)

Ápr. 2. (kedd) (...) Az Akadémiai Kiadótól nívódíjat kaptam kritikáimért. Furcsa és sértő: a Bánk bán kritikai kiadásért nem adtak. Nem megyek föl az átvételre. A naplóban ugyan nincs rá utalás, de dátuma szerint ide passzol egy április elsején szignált levél, Sz. Péteré. Az egy-