Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 12. szám - Szmeskó Gábor: A távolság közelében II. (A transzcendencia lehetősége Pilinszky János költészetében)
51 megnyilvánuló értelemadás nehézségét, ugyanakkor kényszeres meglétét. Nagyon jellemző Pilinszky prózai megnyilatkozásaira is az a sorrend, amely a hasonlatokban megjelenik. Első a golyók nyoma, a történeti kontextus megjelenítése, amit az etikai viszonyulás evangéliumi gesztusa követ: nem az elkövető, hanem a megbántott nyitottságáról beszél. Úgy tűnik, Pilinszkynek etikai szempontból nincs más megoldási javaslata, mint amit a katolikus hit Isten irgalmasságának példájából merít.29 Azonban a töredezett nyelvhasz nálat, az elbeszélés, megnevezés nem egyértelmű adódása és a versek formai jellegzetességei olyan értelmezési perspektívát nyitnak meg, amelyek felhívják a figyelmet az isteni valósághoz való közeledés problematikájára. Érdekes sajátossága ezeknek a szövegeknek, hogy nem tagadják az isteni mutatkozást, vagy Isten létét, hanem artikulálhatatlansága mellett foglalnak állást, mégpedig két irányból: a befogadó (pl.: Tabernákulum ) és a mutat kozó szemszögéből (pl.: Monstrancia ). Az Így teltek napjaink , amely úgy tűnik, kimozdul ebből a perspektívából, az eddigiektől eltérően prózavers formájában teszi ezt. Talán nem lényegtelen, hogy a lírai megszólalásnak a világháború után kérdésessé váló pozíciójából némileg kilépő formában jelenik meg a mutatkozás lehetőségét legnyilvánvalóbban sugalló szöveg. * * * Sajnos van rá lehetőség, hogy a tanulmány egyfajta fejlődési ívet mutat fel Pilinszky költészetében. Szeretném felhívni rá a figyelmet, hogy ez egy téves értelmezés lenne. Habár a tematikus szűkítés okán tűnhet így, s a Végkifejlet (ciklus) egyes versei mintha megerősítenék – pl. In memoriam F. M. Dosztojevszkij , Költemény – azt a benyomást, hogy a túlnaniról mutatkozó (újra?) megragadhatóvá válhat. Ennél azonban jóval fontosabb szempontnak gondolom, hogy Pilinszky változatos beszédhelyzetből és -módból közelíti meg az Istenről való beszéd kérdését, s nagyon érzékenynek tűnik arra – amit egyéként alkotóközpontú esztétikájának is kulcselemeként tart számon –, 30 hogy a transzcendens mutatkozása kiemelt figyelemben részesüljön költészetében. 29 Talán ezen a ponton a legélesebb a vita a Pilinszky esztétika értői között. Vö.: Hankovszky Tamás, A páriák művészete és az evangéliumi esztétika, Irodalmi Magazin , 2021, 4. sz. – megjelenés alatt) és Mártonffy Marcell ( Biblikus hagyomány és történelmi tapasztalat Pilinszky esszéiben , Bp., Gondolat, 2019) nem túl explicit párbeszédével. 30 Vö.: A vadász, illetve a halász hasonlatokkal. Pilinszky János, A mű születése (1947) In., Uő., Publicisztikai írások, szerk. Hafner Zoltán, Bp., Osiris, 1999, 39.; Egyenes labirintus (1978) In. Pilinszky János, Beszélgetések , szerk. Hafner Zoltán, Bp., Magvető, 2016, 257–258., Kettesben (1978), Uo., 275, 283.
