Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 12. szám - Szmeskó Gábor: A távolság közelében II. (A transzcendencia lehetősége Pilinszky János költészetében)
42 áthág (pl. valamilyen törvényt) jelentésben is szerepel.3 Épp ezért etimológiai perspek tívából két különböző valóság „összenyílásáról” beszélünk, pontosabban az egyiknek a másikba való „belépéséről”, „betöréséről”, hiszen – ahogy Pavlovits írja – „mivel aktív igéről van szó, amely cselekvést jelöl, a transzcendens egy eseményre, az átlépés aktusára utal”.4 Ennek megfelelően a transzcendencia idiómája nem a fogalom teológiai megköze lítés által sugallt istenire utal, hanem magára az átlépés határsértő aktusára. Ez és az ilyen jellegű idiomatikus megfontolások nem a szó tartalmának rögzítését, hiszen azt az adott szöveg, illetve hagyomány kontextusa határozza meg,5 hanem a szó etimológiájában rejlő jelentéspályákat hozzák felszínre, amelynek segítségével egy régi-új perspektívára van lehetőségünk felhívni a figyelmet. A következőkben érdemes még egy lépéssel közelebb kerülnünk a tanulmány kérdésfelvetéséhez, mielőtt rátérünk a kiválasztott szövegekre. Ahogy említettem, s ami a „trans -” előtagból is következik, a transcendere -nek iránya van – valamiből valamibe való át haladás. A katolikus költészet – egyébként nagyon problematikus – fogalmába,6 vagy keresztény misztikatörténeti perspektívába ágyazva a kérdést, teljesen egyértelmű, hogy a transzcendencia iránya a Logosztól az ember felé tart, vagyis a Logosz önközlésére, mutatkozására alapul (gondoljunk a teremtés, a kenózis vagy a kinyilatkoztatás fogalmára). Ami – vagy inkább, aki – megmutatkozik , az nem fel tétlen tekintetünknek, hanem tágabb értelemben, figyelmünknek teszi ki magát. Ez újra aláhúzza a transzcendencia (mint határátlépés) irányát, vagyis a Logosz megjelenésének elsőbbségét, valamint felhívja a figyelmet az idegenség kérdésére. Mivel az át-haladás két különböző valóság között jön létre, ezért a befogadó oldala nyilvánvaló kihívás elé kerül: olyan mutatkozót kell fogadni, amely saját valóságától eltérő tartalmakkal, struktúrákkal, megjelenés- és közlésmóddal stb. szembesíti. A katolikus hagyományban talán a negatív teológia képviselte legszélsőségesebben Isten határsértő megjelenésében7 megnyilvánuló távolságtapasztalatot.8 Azzal a paradox helyzettel találkozunk ezekben az esetekben, hogy a nem-megismerhető, fel nem fogható, el nem mondható, de megmutatkozó Istenről mégis erős rendszerekben beszélnek, vagyis mégiscsak van egyfajta leírási mód, amelyben az idegen megmutatkozhat. A negatív teológia beszédmódjával szoros kapcsolatban álló misztikus tapasztalatokról szóló beszámolók pedig még egyértelműbben magukban rejtik a tapasztalat közölhetetlenségének, ugyanakkor a közlés kényszerének kettősségét.9 Ezek a leírások – gondoljunk egy kései példára, Keresztes Szent Jánosra, aki Pilinszkyhez is közel állt – nem Isten megragadását, le- és körülhatárolását, immanens gondolkodásunk-3 Nem véletlen tehát, hogy a transzcendens érzékfeletti, tapasztalaton túli jelentésekkel szerepel az etimológiai szótárakban. 4 Pavlovits 2020, 13. 5 Jó példa erre Jelenits István tanulmányá nak rövid bekezdése, amely az antropológiai, ontológiai, teológiai jelentéseket helyezi egymás mellé: Jelenits István, „Mint huzat a házon”, Vigilia , 2003, 11. sz., 813. 6 Felhívom a figyelmet Szénási Zoltán kiváló könyvének teoretikus bevezetőjére, amelynek jelen szöveg is sokat köszönhet: Szénás Zoltán, A szavak sokféleségétől a Szó egységéig , Bp., Argumentum, 2011, 19–58. 7 Meg kell jegyezni, hogy Isten valósága nem radikálisan más valóság a katolikus gondolkodásban. Tekintsünk csak arra, hogy az egyház legelfogadottabb filozófiai rendszerében, a skolasztikus filozófiában, minden létező Istentől, nyeri létét, aki maga a lét. 8 A témában alapos áttekintést nyújt Raoul Mortley könyve: From Word to Silence 2. The Way of Negation, Christian and Greek, Bonn, 1986. 9 Felemelkedés, alászállás, áttörés. A misztikus tapasztalat és a misztika nyelve , ford. Görföl Tibor, Bp., Vigilia, 2011, 20. Keresztes Szent János kapcsán l. Uo., 253–275.
