Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 12. szám - Füzi Péter: Megtalálói megjegyzések
39 az első sor nonszenszeiből. Ugyanakkor a Pothortányott kifejezés már önmagában is árulkodó: a magyar locativus, a -tt, már nem termékeny, csupán jellemzően fallal körbevett városok esetében maradt használatban, valamint homonim a múlt idő jelével. Így a rag hangsúlyos használatával (csak ebben a formában találkozunk a kifejezéssel) a szófordulat egyaránt a tényleges időn és téren kívül jelenik meg, mindkét dimenzió kibomlik a vers folyamán. Ilyen többszörösen fiktív, Weöres említése révén Na Conxy Pannal rokonított városként jelenik meg a verscsokor zárlatában is, itt már rag nélkül. Itt „nincs valamikor, nincs mindig”, „Valamikor-mindig van csak”. A vers előtt ismét ajánlás áll, amelyben a saját nevével játszik el, népies szólamokat megpengetve, ám az ajánlás utolsó sora érdekes ígéretet hordoz, a Pothortány-versek folytatását, melyek (tudtommal) nem készültek el. A verscsokor magját adó versciklus, a Szkriptihon, szkriptidegen, szvidrigál etcz bár címé be emeli a Tandorira ekkor jellemző verskészítő eljárást – amely néhol programszerűen működne, mintha egy szkriptet követne –, mégsem ez, az automatikus íráshoz közelítő, a szó hangzásából és írásképéből eredő asszociációk mentén való építkezés viszi előre egyedül a versciklust, hanem a személyes kánon (ebben az esetben némileg erőteljesebben kanonizálódott) alakjainak felsorolása is, mely néhol átcsap Pothortány fiktív szereplőkkel való benépesítésébe is. Pothortány kínálja fel ugyanakkor a Koppar Köldüs sel való szorosabb kapcsolatot is. A fiktív város a magánmitológia újabb, kései fejleményének tűnik fel, amely már az utazás nélküli elkülönülés lehetőségét hordozza magában, élesen elkülönítve a pesti miliőtől: Pothortány és Kosztolányi N.Y. kávéháza között időben és térben is ott szerepel egy „lombos állomás”. Ugyanakkor a versek nehezen olvashatósága, nyelvi terheltsége sokkal jobban belesimul az életmű egészébe, mint az előbb említett kötet, nemcsak az íráskép klasszicizálódott vissza, hanem a nyelvvel való kísérletezés is. A versek nem a tudatos nyelvroncsolásra épülnek, hanem a szavak jelentéséből, írásképéből és hangalakjából eredő szabad asszociációkra, ám megtalálhatóak bennük a Koppar Köldüs t idéző betűket tőzések, „elütések”, betűcserék és umlautos karakterek is, ezek azonban már az életmű korábbi darabjaira, a magánkánon mellett az önkánon éppen előtérbe állított elemeire való tudatos hagyatkozás és visszatérés. Tandori magánmitológiája számos rétegből áll össze. A leghangsúlyosabb helyen a madarak szerepelnek, akik az életműnek egy teljes évtizeden keresztül ihletői és alakítói voltak, de ugyanígy lehet említeni többek között a lovakat és a lóversenyt, vagy a madarak „előképéül” szolgáló medvéket is. Az, hogy Pothortány idővel csatlakozni tudott volna ehhez az elképesztően gazdag világhoz, idő- és térbevetettsége jobban is ki tudott volna-e rajzolódni, vagy csupán egy egyszeri kísérletről, a Tandorira egyébként is jellemző útkeresésről van-e szó, sajnos már nem fog kiderülni.
