Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 12. szám - Egressy Zoltán: Csak a reggeltül félek
6 Egressy Zoltán Csak a reggeltül félek Bajságban vagyok, el akartam menni hátra, aztán megbicsaklódott a térgyem, alig tudtam begyünni. Annyira fájt, de annyira fájt, aszittem, nem bírom ki. Szűnt már, most annyira már nem fáj. Itten kínlódok az ágyon. Akkora fájdalmam vót, az életben talán ekkora nem. Mibe vótam én! Délelőtt még elüddögé ltem, imádkozgattam, aztán el akartam menni hátra a hülye agyammal. A kert vége felé, hogy megnézzem, a szomszéd fölszántott-e. Olyan kíváncsi vótam, aztán jól ráfáztam. A lányomnak is igen fáj a lába, annyit nyög vele, mégis elment a nagyvásárba. Mer mindent akar az, mindent. A menyem is nyüszörög ám, sokat megszédül, fáj a gerince is, sokszor rágyün a bajság, mégis mindennap csinyálja az is a dógát. Az uram, mikor leesett a fárul, azután annak is a lába vót a bajság. Még jóval nyugdíj előtt történt. Az udvarba vót egy cseresznyefa. Annyi hernyó vót rajta, mondom neki, nem látod meg, hol vannak azok a ronda állatok? Nézegette, dehogyisnem, aszondja, hozott egy létrát, aztán már nem is tudom, hányadik lépcsőről esett le. Mentő vitte el. Én vótam a bűnös, mindig mondta később mindenkinek. Igaz vót, mer én küldtem föl a fára. Mer mondtam neki, hogy hogyan, hogy te nem veszed észre, merre vannak, hát le köll szedni azokat valahogy. Én mondtam, igaz, de hát én arra nem gondoltam, hogy leesik. Félrelépett-e, vagy nem figyelt oda, elég az hozzá, leesett. A bal lába igen csúnya lett. Elt ö r ö tt a bokája f ö l ö tt. Bevitték a kórházba, befáslizták, rajt vót sokat, de csak fájt. Gyütt át a Somogyi egyszer, mer az sokat átgyütt, nézi, aszondja, nem jó, le köll ezt venni. Le köll ezt pusztítani. Mer el van szorulva, azér is fáj annyira. Ha nem gyün át, nem is tudom. Az egy mindentudós vót. Másik nap visszavitték az uramat a kórházba, mer úgy rádagadt, ami rajt vót, még jobban, mint előző nap. Már nem vót szinte vérkering é se. Aztán a kórházban maradt eléggé sokáig. Aztán már mindig baj sága vót vele, fájt neki, mint a hétrosseb. Javába dógozott vele, míg bírt, de még mielőtt meghalt is, fájt neki. A fiam is eléggé húzza ám a lábát, mindig jobban fáj neki. Sokat köll emelgetnie, mondom neki, minek csinyálja, de aszondja, muszáj. Hát ki csinyálja meg helyette? Azon félek, az is lerobban, aztán vége lesz mindennek. A menyemnek se lehetne emelgetni, de az is csak emelget. Nem tudják még a térgyemet, nem is mondom meg nekik, ne legyek a gondjuk. Valahogyan elkínlódok. Bevettem a gyógyszert, lehúzom a nadrágot, aztán megint bekenyem a kenőccsel. Valahogyan ki köll még kepesztetnem, be köll csuknom a kamraajtót meg a konyhaajtót.
