Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 11. szám - Beke József: Arany János és a Bánk bán
116 az, mely felől, amint most érzem magamat, kétségbe vagyok esve. S ennek tudata mármár lemondásra bírt; de végre győzött a meggondolás... hogy rossz akarat ily lépésben demonstrátiót látna a kinevező hatalom, sőt talán maga az akadémia ellen.” A továbbiakban arra céloz Molière egyik vígjátéka címével, hogy ő afféle „botcsinálta” akadémikus lesz, és iskolai elfoglaltságai miatt talán el sem készülhet időre a székfoglaló előadással. E levélben arra kéri Toldyt, hogy küldje meg neki azt a német novellát, amelyet Katona a Bánk bán legelső kiadásának előszavában említ a téma forrásaként. A kért német írást Toldynak nem sikerül megszereznie, de válaszlevelének e két mondatát érdemes ideidézni: „Örvendek, hogy kétkedéseit a rendes tagságra nézve legyőzte. [...] Pünkösdkor, ha isten éltet, látni fogom Kőrösön, s különösen Kecskeméten [Horváth] Döménél együtt leszünk többen...” Egy hónap sem telik el, amikor Aranyhoz levél érkezik Szász Károlytól, aki előbb tanártársa volt Nagykőrösön, de ekkor már Kunszentmiklóson működik: „Édes Jánosom! Az akadémiában május 2-án akarom székfoglaló felolvasásomat tartani s annak tárgyául Bánk bánt választottam.” Egyben kéri Arany írásos följegyzéseit a drámáról, ugyanis sógo rát Arany tanította Nagykőrösön, tőle tudja, hogy a költő Katona drámájáról előadásokat tartott diákjainak. Kettejük baráti viszonyára jellemző Arany azonnali válaszának e részlete: „E szerint nagy bajban vagyunk... mert a Shakespeare-fordítás engem is a Bánk bán ra vezetett, már napokat dolgoztam rajta... E dolgozatok, ha most félbe szakadnak, egészen hiába történtek... szóval oly dolgok, melyeknek rajtam kívül más nem veheti hasznát. [...] Ha tehát megmaradsz szándékodnál, akkor én ezeket kénytelen leszek tűzbe vágni, mert veled futtatni [értsd: versenyezni] nem akarok, sem téged lassú tollammal megelőzni reményem nincs, [...] ...igaz, hogy én, mikor a drámáról beszélek, szoktam a Bánk bán ból... felolvasni, leginkább azért, hogy a drámai nyelv erejéről fogalmat adjak... [...] Tégy tehát, amint jónak látod...” Ekkor közli Szásszal azt is, hogy Gyulai Pál szintén Katonával és drámájával foglalkozik. Válaszlevelében Szász Károly lemondott a Bánk bán -témáról. Végül csak Gyulai Pál készítette el akadémiai székfoglalóként 1860-ban „Katona József és Bánk bánja” című nagydolgozatát, amelyben az Akadémia tagjai előtt először jelölte ki Katonának és drámájának méltó helyét irodalmunkban: ebben kifejezi „mély meggyőződését”, hogy „Bánk bán legjobb tragédiánk”. * Az, hogy Arany János félbemaradt tanulmánya mennyiségben körülbelül feleannyi e tárgyalt könyv lapjain, mint maga a dráma szövege, azt jelentheti, hogy ha a költő befejezte volna tanulmányát, írása megközelíthette volna terjedelemben Katona drámájáét. Mondhatni: ez már önmagában bizonyítja, hogy Arany, aki ekkor már alaposan megismerkedett Shakespeare némely művével, tökéletesen egyetértett Gyulai Pál föntebbi véleményével. Maga ugyan nem írt igazi drámát, de némelyik balladája bőségesen bizonyítja drámaépítési érzékét, dramaturgiai tehetségét. Erre mutathat az is, hogy fordítóként nem a versek, nem a regények felé fordult, hanem az ilyen szempontból többszörösen nehéz drámai művek irányába. Amikor Katona művét alaposan végigvizsgálja tanulmányában, lépten-nyomon olyan megjegyzései vannak, amelyek nemcsak a cselekmény menetére, nemcsak a szövegrészek összefüggéseire, nemcsak a szereplők érzelmi állapotára, hanem a látványra is vonatkoznak. Egyébként, ha Katona József drámájának eredeti, úgynevezett színi utasításaira gondolunk, ott is az érezhető, hogy a szerző hol nézőként lát, hol színészként cselekszik, hol rendezőként irányít megjegyzéseiben. Az is közös bennük, hogy Katona is, Arany is tiltani, féken tartani igyekeznek a színészeket a korabeli színjátszásban gyakran előforduló
