Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)

2021 / 11. szám - Orosz István: Emlékek apámról XI.

94

Három pápista meg egy zöldfülű, eltévedt kósza eretnek,

ez vagyok én (de igyekszem),

s amazok fölváltva szeretnek.

Az ács fia végül is érted

éppúgy..., és elmagyarázzák;

nagy, puha felhők dőlnek a szélnek

s köztük menetelnek a nyárfák.

Roadmovie, nyár volt, nyolcvanhárom;

Tamásra tekertük a zászlót,

András fütyörészte a ritmust,

s Haris is bemagolta a pár szót:

anyanyelvén nógatni a kisbuszt;

Skoda volt, ó, nincs az a szín már,

útközbe’ bedöglött néha,

Bielskonál és/vagy Bialánál.

Adtunk koronát zlotyiért és

beherovkát poharaztunk sörrel

s lepecsételtettük a passzust

már minden cseh határőrrel.

Volt, hogy hálózsákban aludtunk,

Częstochowába’ panelbe’,

mindenhol akadt egy lengyel, a buszt,

aki úgyis hitelbe szerelte.

Varsó: egy kirúgott dramaturg konyhájában tunkoltuk a lábost,

később láttuk a filmhíradóban,

egy tábla alatt ült: Solidarność. Hoztunk friss szamizdatokat

hűtőtáskába pakolva,

szendvicsek és filmdobozok közt

(ORWO, kifakult pár év múlva).

Krakkóban megnéztük a férfit:

Szentatya, mondták mosolyogva,

színrül-színre láttuk, Laci meg,

ahogy az objektívje mutatta.

Hazaút, kerek ostya az égen,

alkonyi lassú leblende.

Mért azzal jössz: lehetett volna?,

mondd inkább azt, hogy lehetne.