Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 2. szám - Zelei Miklós: Egy igazlátó és a gazfickók (Tragikus farce szünet nélkül)
17 Musznyek őrnagy beront. Musznyek őrnagy: – A 30 577-es számú polfogoly t íz nap múlva már egy másik börtönben lesz. Csíder parancsnok: – Előtte itt kitölti a fegyelmi büntetést. A polfogoly. Jönnek a smasszerek, hogy vigyék Nagy urat. Musznyek őrnagy: – Ne legyen ellentmondás. Mit képzel? Nem mondhat ellent egy tisztnek. Csíder parancsnok: – É n is tiszt vagyok. Musznyek őrnagy: – De én vagyok az erősebb. Csíder parancsnok: – Én ! Musznyek őrnagy: – Hadbíróság, aki hozzányúl. A 30 577-es számú polfogoly az én parancsnokságom alatt áll. Csíder parancsnok: – De az én börtönömben követte el a fegyelmi vétséget. Vigyék! Musznyek őrnagy: – Hadbíróság. Csíder parancsnok: – Vigyék! Musznyek őrnagy: – Hadbíróság. Csíder parancsnok: – Az elítéltnek le kell a fegyelmi büntetés é t tölteni. Musznyek őrnagy: – Nem akadályozhatják az ellenőrzést. Hogy megtisztuljon a párt. Csíder parancsnok: – Nem akadályozzuk. Utána vígan ellenőrizhet. Vigyék! Musznyek őrnagy: – Hogy addig eltüntessék a dokumentumokat. A csalásokat. Hamis számlákat. Csíder parancsnok: – Vigyék! A smasszerek vinni akarják Nagy urat. Musznyek őrnagy: – Aki hozzáér, itt csukatom le. Ahol őr volt. Ide a végzést a fegyelmi büntetés elrendeléséről. Csíder parancsnok: – Minek az magának? Musznyek őrnagy: – Viszem magammal. Az elítélt a következő börtönben fogja a fegyelmi büntetését letölteni. Csíder parancsnok: – Magát is lecsukom. Ugyanide, az ellenőre mellé. Majd jöhet a jelentés. Parancsnok úrnak tisztelettel jelentem, zárkalétszám két fő. Nagy István volt ellenőr. Musznyek Lajos lefokozott tiszt. (Nagy ajtócsapkodással, dübörögve elrohan.) Musznyek őrnagy: – Jövök a lámpával. (Kimegy.) Nagy úr visszateszi a táskát a polcra, megpaskolja, mintha a kutyája volna. Nagy úr: – Kis táskám, kis táskám, már sok börtönigazgatót fölidegesített él , meg gazdaságis tisztet is. Czéfó Lackó kijön a falból. Czéfó Lackó: – Ember, maga itt megmurdel. Nagy úr: – Ábrándozzunk addig egy kicsit. Az is milyen szép utazás volt, ami kor Kőszegre mentünk, végig a magyar–osztrák határon. Az egész utat kísérték a gólyafészkek. Rögtön a kövesút mellett emelkedtek az őrtornyok, bennük az őrök. V égre megérkeztünk a börtönbe, föl a tetőre, onnan pedig már Ausztriába láttunk. Láttuk az embereket, az utcákat. Kezdtünk mutogatni, de Musznyek
