Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 11. szám - Karikó Katalin: A nehézségekről (A Géczi Jánossal folytatott beszélgetéssorozatból)
85 hogy „nagyon köszönöm, hogy meghívtak, mert jelentkeztem ide annak idején posztdoktori feladatra, de azt mondták, nincs bennem tudományos fantázia, és képesség sincs ahhoz elegendő bennem, hogy ide jöjjek. Úgyhogy a felkérésüket most örömmel elfogadtam. A következtetésem: a tehetség ritkán nyilvánul meg az egyetemi évek alatt, az többnyire a pályakezdés első harminc évében derül ki. Nagyon sok az olyan kutató, amilyen én vagyok. Sok-sok kutató végzi a munkáját, csak nem tudunk róluk, amint rólam sem tudott senki egy évvel ezelőtt. És az ő nevükben is köszönök mindent. A legfontosabb, hogy nekem mindig segített a továbblépésben az, hogy vannak fiatalok, akik nem törődnek azzal, a másik mennyit kap, a másik mit nem csinál meg, és csakis arra koncentrál, hogy neki mit kell tennie. Engem egyszer úgy mutatott be a kollégám az ismerősének, hogy „ő nekem dolgozik”. Mondtam: én nem fogok szombat-vasárnap miattad dolgozni, én magam miatt teszem, s azért, hogy a feladatomat elvégezzem. Ha az ember elfogadja, hogy ezt vagy azt magának, vagy maga miatt csinálja, ha nem törődik azzal, hogy más feleannyit gürcöl és többet keres, ha nem foglalkozik ezekkel a mellékes egyebekkel, akkor képes lesz az embereknek segíteni.
