Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 11. szám - Karikó Katalin: A nehézségekről (A Géczi Jánossal folytatott beszélgetéssorozatból)
74 Karikó Katalin A nehézségekről A pályám nehézségeiről napokig lehetne beszélni. Az általános iskolában és a gimnáziumban is kiváló tanáraim voltak, nekik köszönhetem, hogy sikerült az egyetemre bejutni. Ők szemléltetve oktattak, s ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy fenntartották a kíváncsiságomat a természettudományok iránt. Élénken emlékszem a kémiában végzett első kristályosításra, ami még az általános iskolában történt. Az egyetemen vagy itt, Amerikában, ha megláttam egy kristályt az oldat alján, gyakran eszembe jutott, hogy kisiskolás koromban mennyire szerettem volna valóban szép, ép kristályt csinálni. Az egyetemnek ugyancsak sokat köszönhetek. A József Attila Tudományegyetem (akkor még a szegedi egyetem JATE volt) akkortájt többször is hirdetett nyári táborozást a fizikai dolgozók gyerekeinek. Ez többnyire egy hónapon át tartott, s abból állt, hogy reggel öt órakor fölkeltünk, és matematikapéldákat oldottunk meg, s olykor késő estig tanultunk. Életemben akkor láttam először professzort, úgyhogy velük nem is a felvételi idején találkoztam. A gimnáziumban határoztam el, hogy kutató leszek, de addig egy kutatót sem vehettem szemügyre. Azt képzeltem, hogy bemegyek dolgozni a laboratóriumba, mindig valami újat csinálok, és majd azok között valami fontos is lesz. A szakbiológus-diploma megszerzése után sikerült a Szegedi Biológiai Központban állást kapnom. Az éppen az egyetemi éveim előtt alapított hatalmas intézményben a világ élvonalába tartozó kutatók dolgoztak. Fantasztikus időszak volt ez a Szegedi Biológiai Központ, az SZBK fennállása során és az én életemben is. Sokat, nagyon sokat tanultam. S ezt jól megalapozták az egyetemi tanáraink. Itt kezdtem el, még hallgatóként, a lipidekkel foglalkozni. Részt vettem egy lipidbe becsomagolt plazmidnak a sejtbe juttatásában, ami döntő feladat volt, hiszen a mai napig is ezen dolgozunk: azt próbáljuk megoldani, hogyan vigyünk be nukleinsavat a sejtbe. Idővel az RNS-csoportba kerültem, amit Thomas Jenő vezetett. Nála mindenki szerves-kémikusképzettségű volt. 1977-ben fölfedeztek egy antivirális hatású, kis RNS-molekulát. Úgy nézett ki, hogy az az interferon antivirális hatásáért is felelős. Ez vált a fő témámmá. ’78-ban kezdtem el rajta dolgozni, a szintetizálása és a sejtekbe történő bevitele volt a kapott feladatom. Elkészítettünk egy antivirális molekulát, de rögvest ki is derült – akkor még –, az ilyesmi képtelenség. Éreztem, hogy fontos, érdeklődésre számot tartó eredményt (Részlet abból a beszélgetéssorozatból, amelyet Géczi János folytatott Karikó Katalinnal.) Karikó Katalin (1955) Széchenyi-díjas magyar biokémikus. Az Amerikai Egyesült Államokban él. A mainzi BioNTech alelnöke, a mRNS-alapú vakcinák technológiájának szabadalmaztatója.
